H1N1 és nazális hang

Náthám egyelőre nem múlik. Anyám felhívott két napja, és aggódva megkérdezte: "Kislányom, ugye ez nem H1N1?!" Nem, nem az. Ez egy szimpla megfázás, bár kezdek arra gondolni, hogy lehet, hogy arcüreggyulladás.
Újdonsült kolléganőm azt hitte, alapból ilyen nazális hanggal áldott meg a jó isten. Szuper...

Elgondolkodtam tegnap, amikor már nem tudom hány zsebkendőt fújtam tele, hogy vajon honnan bír jönni az ember fejéből ennyi takony?! :) De most komolyan. Hol képződik, és miért van az, hogy először zöld, aztán sárga, és csak utána lesz színtelen? Kéretik nem szörnyülködni, mert ez mindenkinél így van, nincs ebben semmi ciki vagy undorító. Szóval honnan?

Gyógyulásomat a BKV-sztrájk sem segíti elő: ma két óra alatt értem haza a hidegben, és ebből 35-40 percet vártam a HÉV-re. (Ezek után a HÉV-en ellenőr volt! Kicsit morbidnak éreztem a helyzetet, és az jutott eszembe, mennyire abszurd már, ha valakit sztájk alatt büntetnek meg.)
A nagyobbik baj az, hogy teljesen kimerülök a hazajövetel nehézségeitől, és már semmihez sincs energiám. Rájöttem, hogy talán ilyen búrával nem kéne futni (bár kutyaharapást szőrével jeligével a hétvégén csak lementem és jó volt), hanem inkább az infralámpát kéne megrohamozni.

Amikor infralámpázom, mindig valami fenséges tájra gondolok, mondjuk egy északi tengerpartra a dűnék mentén, fent vagyok egy világítótoronyban, hallom a sirályok kiáltását, a tenger zúgását, érzem a sós levegő illatát, előttem az elterülő és határtalan tenger, felnézek az égre, becsukom a szemem és hagyom, hogy a nap melegítse az arcom. Mosolygok.

Ez a háttérképem a mac-en, és egyszer akkor is feljutok egy toronyba!