Hiszem, hogy a boldogság nem konstans. Nincs olyan, hogy az ember folyamatosan boldog. Egyébként is, mi a boldogság? Úgy gondolom, boldog pillanatok vagy periódusok vannak az ember életében. A ma délután ilyen volt.
Megfűzött egy röpke találkozóra, pedig nem volt sok időnk egymásra. De szeretünk együtt lenni, beszélgetni, nevetni. Egyáltalán: szeretek hozzá menni, legyen szó akár a környékről, akár a lakásáról. Egyébként is, mostanában mindig arra visz a sors valahogy. Kint már épp hűlni kezdett, így jól esett belépni a meleg lakásba. Hm... Bika lakás. Barátságos, otthonos, egyből látja az ember, hogy itt zajlik az élet. Sok kis kütyü egymás hegyén hátán, virágok és virágos képek a falon, nasi mindenhol: polcon, szekreteren, asztalon... Mindig nevetek a hűtőjén, nincs olyan dolog, amit abban ne lehetne megtalálni. A másik eklatáns példa a szakácskönyvektől roskadozó konyhai polc. Aztán belép kezében két tányérral, rajta azzal a fenséges tortával, amit nemrég fedezett föl az egyik cukrászdában. Fehér csokis, citromos sajttorta. Isteni. Egyszerűen isteni! Ülök a kanapén, beszélgetünk, eszem ezt a csodát, kinézek az ablakon. Szürkület van, de még látni a hegy fáinak kopasz ágait. Bent melegség van, figyelem, megértés és kedvesség. Nemsokára "Rák uram" is haza érkezik, leveti magát az ágyra, és látom, ahogy a Bika arca felragyog. Jó érzés, hogy vannak igaz barátaim és boldog pillanatok velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése