Kitchen

Szeretem ezt a Férfit.

Living together with you would be a life that would be never dull. I would love to take you on vacations and relax in the sun for me, and in the cooler regions for you. I would enjoy walking in the woods (as we know) walking through the town and shopping with you. Having Long lazy days collapsed on the sofa listening to music and chatting about the first thing that comes into our heads. Doing DIY together painting, building wardrobes watching you sculpt something or draw, encouraging you to fulfil your passions.

So which, or Witch  Kitchen do I prefer. To be honest the smaller one. To my mind in any Kitchen you should be able to reach anything you need within 3 steps in any direction. What is most important in any Kitchen is to have plenty of power points. These days there is so much electrical stuff that most kitchens do not have enough plugs. I also believe that worktops should be made of marble as it is easy to clean and is great for pastry and will not stain or get burnt. What is also important is to have plenty of light especially above the worktops. There is nothing worse than working in your own shadow. Finally light pastel colours are best and the walls and units need to be easy clean with a great extraction unit. In terms of appliances it should have a dish washer an induction hob, Fan oven and a steamer. (Hello Mr Practical Muffin Man! )

 

Kitchens should always be the centre of the home and very often at a party the Kitchen always attracts the best people and conversations.

 

Ikea do some very good kitchens, plus they have some great furniture ideas for small apartments etc. This is something we should do when I am next over. We should go and look at some furniture shops and see what we like in all rooms of a home. I would guess we have similar tastes, but we will have to find out. Basically I am not too fussy, but I do like high backed sofa's. Ref colours, that would be your department, however I do express opinions. I do love your colours in your apartment (No Idea what they were exactly, but seemed to fit well!), so I do not think we will have a problem.

 

You are right that we must communicate on broader subjects and this is what I want to do, but was not sure which door to open. I told you I need leading, but once led, I can run off at full pace on most subjects. (Apart from Art, music, Films etc.)

 

I want to Shout. I LOVE YOU

...

You have a very romantic perception of a Kitchen. With the Black and white floor but that is fine I love black and white, saves on the colour problem. :)

Punnyadás

Amire vágytam a családnál töltött napok után az az, hogy a tiszta, karácsonyi fényben úszó kis kuckómba bevackoljam magam és megnézzek egy klasszikus karácsonyi filmet dvd-n. Végre ma sikerült. Jó érzés volt elnyúlni az ágyamon, simogatni a kutyát, miközben ment a film, az ablakomban pedig meleg sárga fénnyel égett az üstökös...

Nem, nem ugyanolyan

Kivételesen idén nem volt borzasztó, fájdalmas és unalmas a karácsony. Nem volt rajtam az az érzés, hogy mikor lesz már vége, mikor mehetek már haza. Viszonylag gyorsan eltelt, és ez jó volt. Igaz, a közös játék és film nézés elmaradt az első és második napon, de akkor sem éltem meg most fájdalmasnak az ünnepet. Már csak azért sem, mert lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok Miatta. A tudat, hogy van valaki, aki szeret és akit én is szeretek, megnyugtató és felemelő. 

Sokan azt mondják, hogy a karácsony ugyanolyan nap, mint a többi, ezért nem szeretik. Én nem így gondolom. Tény, gyerekként az ember teljesen másképp éli meg a karácsonyt, mint felnőttként. Gyerekként az ember tele van reménnyel, a várakozás izgalmával, vágyja a hangokat, illatokat és fényeket, és persze az ajándékokat. Felnőttként az ember azon izgul, hogy minden rendben legyen, mindennel elkészüljön, hogy már megint "venni kell" valamit, mi legyen a menü stb. Hozzáteszem, felnőttként is lehet vágyni a hangokat, illatokat, fényeket, csak beleérzés kérdése, hogy ki mennyire akarja. De mint mindenben, a karácsonyban is meg lehet találni a szépséget. 
És ami a legfontosabb: hogyan lehetne Jézus születése ugyanolyan nap, mint a többi? Nem vagyok hívő, még meg sem vagyok keresztelve, mégis gyerekkorom óta Jézus születésével kötöm össze a karácsonyt. S milyen szerencsések vagyunk, hogy nálunk a Jézuska, nem pedig a Santa hozza az ajándékokat, még ez is utal az ünnep lényegére. Ha ma már nincs is betlehemezés, akkor legalább szép egyházi vagy népdalok (Mennyből az angyal, Ó gyönyörű szép, titokzatos éj stb) segítenek ráhangolódni erre a témára. Talán felnőttként meg lehetne kísérelni így felfogni az ünnepet. 
Szeretek karácsonykor bibliai témájú filmet nézni, elvégre erről szól a karácsony. Szégyen, hogy a rengeteg csatorna közül csak egyetlen egy adott ilyen filmet idén. S ne feledjük: a magyar folklórban a karácsonyi ünnepkör a leggazdagabb, vagyis karácsony havában találjuk a legtöbb népszokást! 

Én akkor is szeretem a karácsonyt, és nem, nem ugyanolyan nap, mint a többi. 

Szemközt

Szeretem nézni a szemközti lakásokat. Persze, hogy este. Nem, nem vagyok kukkoló, nem ilyen szándékkal nézelődöm. Egész egyszerűen csak a hangulatot szeretem. Szeretem nézni, ahogy kint hideg van, esik az eső, bent pedig melegség tölti meg a lakásokat. Hol gyertya ég az ablakban és dolgoznak az asztalnál ülve, hol pedig barátokkal telik meg a szoba és beszélgetnek. Valahol pedig csak sejtelmesen ég egy kis lámpa az ablak mellett. Ilyenkor közelebb kerül hozzám az élet. Mindez jel arra, hogy létezik még az, amit életnek nevezek... Meghittség, közösség, társaság, otthon. Amikor néha be bepillantok egy lakásba egy sötét éjjelen, úgy érzem, nem vagyok egyedül. Micsoda badarság! Semmi közöm ezekhez az emberekhez, nem is ismerem őket, s mégis. Már csak a tudat, hogy vannak a közelemben normális életet élők, megnyugtat. S a szívem mélyén én is erre vágyom.

Christmas

Absolutely favourite pic of the season...

 

Jöhet!

Nem félek, jöhet a karácsony. Nem félek, mert tudom, hogy szeret. Akármennyire is banálisan hangzik:

New year, new life. 

Cake Shop

Jó volt megint együtt... 'Cake Shop', mert ennyi nekünk jár karácsonyra. Ezek a percek olyan sokat jelentenek.

 

És ezek a piros ágak az izzóval...! Telitalálat. Köszönöm. :)

 

 

Krácsonyi hangolódás 1.

Egy, a gyerekkori kedvencek közül:

Kányádi Sándor:

Jó szánút, jó fejsze...

Jó szánút, jó fejsze,
szán előtt két szürke.
Szálerdő, egyenes;
repül a két deres.
Jó csizma, jó ujjas,
két legény, két szíjas
csíki vagy gyergyói,
Küküllők tájáról,
szép Nyikó mentéről
két idevalósi.
Szót ritkán cserélnek,
énekkel beszélnek,
megnézik félszemre,
kéznél-e a fejsze.
Nagy havas, nyugalmas,
csöndje is hatalmas:
akár a jövendő,
hallgat a szálerdő.
Mintha csak hám nélkül
biztató szó nélkül
táncolva, prüszkölve
vágtat a két szürke.
Által a nagy erdőn,
hegy-völgyek hajlatán,
ezer tél havában
farolva fut a szán.

Bölcsességfogak

Végre összeszedtem a bátorságom és elkezdtem kiszedetni a bölcsességfogaimat. A jobb felső már kint van. Kedden jön mellé a jobb alsó. Aztán a másik kettő majd januárban. Muszáj szembenézni végre ezzel, két éve halogatom...

Vidám advent

Idén először díszítettem föl nemcsak a lakást, hanem a tavaly beszerzett műfenyőmet is időben, advent illetve még advent előtt. Idén először fogtam neki örömmel a koszorúk készítéséhez, és hangolódtam rá a karácsonyra. Jó érzés. 

Anyám koszorúja a hintalóval nagyon tetszik, de a közönségsikert a bátyámé vitte el a diótörővel. Az én Mikulás-koszorúm lett a harmadik helyezett. 

 

Minden este alig várom, hogy hazaérjek és menedéket találva bevackoljam magam adventi kuckómba....A reggeli sötétben pedig kifejezetten jól esik a karácsonyi fények mellett készülődni... 

 

Farok

Nem tudom, a sors miért dob elém újabb és újabb nehézségeket. Kutyám farkán már évek óta van egy furunkulus. Azért nem vették le, mert a farkon műtétet végrehajtani szinte lehetetlen: a bőr nem regenerálódik ezen a területen, nem hámosodik. Az egyetlen megoldás a bőrátültetés a test más részéről, de ez a mi esetünkben - lévén, hogy a kutya 12 éves - már nem működik. 
Történt ugyanis, hogy az említett furunkulus elfekélyesedett, csak úgy, mint márciusban a bűzmirigye és rá egy hétre a combján lévő furunkulus is. Tudtam, nem fog a furunkulus lecsitulni, állandóan vérezni és gennyesedni fog, ahogyan a combja is. Mindegy, azért megpróbáltuk a konzervatív terápiát, vagyis kitisztították a sebet, majd lézerezték. A radikális megoldás a farok amputáció. Nem az amputáció a félelmetes, hanem az altatás. Hogy vajon a kutya egy hónapra rá arra, amin keresztül ment, vajon felébred-e az altatásból ilyen gyenge szívvel... Két kezelésen voltam vele az esélyt megadván a gyógyulásra, ám  pénteken eldőlt a sorsa. Le kellett volna fényképeznem azt a fejet, amit Guszti és Balázs vágott. :) Nézték, nézték a sebet, nem szóltak egy szót sem, de minden kiült az arcukra. Végül nem bírtam tovább és elnevettem magam:
-Esküszöm ez a fej, amit vágtok, halljátok.
Nevettek. 
-Hát igen, az ember próbálja megtalálni a pozitív dolgot, de nem igazán megy. 
-Nézd, Balázs, sokkal kisebb lett. - igyekeztem mondani valami pozitívumot. 
-Igen... de hát itt teljesen el van halva a felületen a bőr.
-Nem néz ki jól, na. - tette hozzá Guszti. 
-Tudod, ez olyan, mint amikor a leprásoknak is a végén leesik a testrész.... - folytatta Balázs, mire elnevettem magam.
-Na, jó, most már elég, ennyi elég. - szólt közbe Guszti is nevetve, amikor már mindannyiunkból kitört a röhögés. 
Így dőlt el: le kell vágni a farkat. Tudtam, hogy ha Guszti nem lett volna biztos abban, hogy meg tudja csinálni, akkor nem vállalta volna el. De azt mondta, olyan gyorsan fogják csinálni, mint ahogyan a Forma 1-ben kereket cserélnek. Ha mégsem ébredt volna föl, akkor amúgy is nagyon hamar összeomlott volna a rendszer Guszti szerint. Bíztam Gusztiban. Fel sem merült bennem, hogy a kutya nem fog felébredni. 

Este hatra mentem érte, és valóban, ahogy Guszti mondta a telefonban, nagyon kis csinos lett. Mintegy tizenöt centi maradt a farkából. 
-Na, most aki eddig is spánielnek nézett, kis kutyám, az most még inkább annak fog nézni. - szóltam a reszkető testhez. Gusztiék nevettek. Le voltam döbbenve, hogy hű négylábúm mennyire erősen húzott, mindezt műtét, altatás és amputáció után. Igaz, állítólag nem fáj neki a farka, nem érzi igazán, megkérdeztem. Guszti is, Balázs is és az asszisztens hölgy, Györgyi is el voltak képedve, hogy milyen erő van ebben a kutyában, mekkora túlélőművész. 
-Nagyon jó kis kutyád van. - mondta Balázs. 
-Tudom. - feleltem.
-Vigyázunk is rá közösen. - folytatta Balázs gyengéd hangon.
-Tudom. Azért hozom hozzátok. 
Kifizettem a 30 ezer forintot aztán megpusziltam a dokikat és elindultunk hazafelé. Nem akartam elhinni, hogy kutyám kocogott (!!) az úton. Hiába na, az én kutyám! :) És nagyon szeretem.  
 

Leopárd cipő

Egy évvel ezelőtt kinéztem már ezt a gyönyörűséget. Szerelem volt első látásra. Meg is vettem volna, de visszatartott az ára: tizennyolc ezer forint. Igen, tizennyolc, azaz 18 ezer HUF, ha így jobban tetszik. Nem vettem meg.
Vannak dolgok az életben, amikre érdemes várni. Ez is ilyen volt. Pénteken megvettem leértékelve, 5, azaz öt ezer forintért. :) Azt végképp nem akartam elhinni, mennyire jól állt és hogy milyen kényelmes a kialakítása. 

Ma ebben mentem dolgozni. Az új farmerom volt rajtam, fekete garbó és a cipő - hozzá szöszi haj és cicaszem sminkelve. Magaménak éreztem az egész outfitet. 

Főnököm megjegyezte, hogy "nem olyan embernek ismert meg, aki ilyen cipőt hord". 

???

Miért, milyen cipő ez? Szerintem elegáns, csinos és nőies. Attól függ persze, ki mihez viseli és hogyan. 

Anna válaszolt: 

"Neki nem jön be. Ennyi. Szerintem arra gondolt, hogy harsány. Attila nem ismeri minden oldaladat. Én ismerem. A vad, szexit... Ne bántson, hogy ezt mondta."

 

Hirtelen halál

Nagyon sokat gondolok Olgira. Akkor is, ha az elmúlt egy évben már nem tartottam vele a kapcsolatot. Mariann mindig azt mondta, sosem értette, miért vagyok-voltam egy ilyen primitív nőnek a barátnője. Igazi, mély barátnője sosem voltam. Hogy mik voltunk akkor? Sorstársak, azt hiszem. Egyszerre szakítottunk és mindketten ugyanúgy nem találtunk párt, ugyanolyan, vagy hasonló pasi sztorikon voltunk túl. Közös volt a hiányérzet, a magány. A különbség az volt közöttünk, hogy én tudtam élvezni az életet, amikor csak tudtam, ő nem. Ő begubózott, nyalogatta a sebeit és felemésztette az önsajnálat. Nem lehetett rajta segíteni, az önbeteljesítés működött: meg akart halni. 

Tudtam, hogy beteg volt. A "vicc" az, hogy nem is abba halt meg. Összeesett az utcán és már nem tudták újra éleszteni. Víz volt a szívében. 47 éves volt. Még ma sem tudom felfogni, hogy nincs többé. 

Csak most tudok róla írni, pedig amióta meghalt, nagyon sokszor eszembe jutott. Az, hogy ő már túl van a halálon, azon, hogy milyen érzés lehet. Neki már lepergett az a bizonyos film. Legalább nem szenvedett. De nem tudom, mi a jobb: ha váratlanul éri az embert a halál és akkor viszont nem tud sem elbúcsúzni, sem a dolgait elrendezni, vagy az, ha tudja, hogy meg fog halni.... Fene se tudja.

Sokszor eszembe jut, hogy mit mondana bizonyos helyzetekre, vagy milyen ruhát venne föl, vagy dicsérne meg rajtam, hogy hogyan üvöltetnénk a zenét és táncolnánk rá, ahogy régen is, vagy hogy hogyan kuncogna a telefonba. Biztos, biztos, hogy tanultam tőle is sokat az életről, akkor is, ha sok dologban nem értettem vele egyet. 

Nem, nem tudom elhinni, hogy nincs. Bevillan a parcella, ahová az urnáját helyezték, és nem tudom elhinni, hogy ott van... Illetve a lelke valahol közöttünk van, de akkor is. 

Megriaszt a halála. Mintha üzenne vele: bármikor bármelyikünkkel megtörténhet, úgyhogy élvezzük az életet, amíg lehet!

Balance

Ha szummáznom kellene az elmúlt pár hónapot, akkor az alábbiak történtek:

1) Összetörték a szívem és padlóra küldtek, de nagyon. Annyira, hogy inkább azt választom, hogy ne sérüljek, vagyis nem merek, tudok, akarok nyitni. 
2) Apámat műtötték.
3) Olgi meghalt.
4) Majdnem meghalt a kutyám.
5) Belobbant a bölcsességfogam.
6) Majdnem felmondtam, mert besokalltam, folyamatosan (túl)terhelnek és nem látom a jövőt. 
7) Csomót találtam a mellemben. 

Fasza.... Nem értem, tudom, miért kapok ennyi érzelmi terhelést mostanában a sorstól.

Na akkor most nézzük a pozitív dolgokat!

1) Apám jól van.
2) A kutyám még él.
3) A bölcsességfogaimat ki fogom szedetni.
4) Szakmailag elismernek, jónak tartanak. Előre kéne képnem végre. 
5) A csomó a mellemben a mai ultrahang után egyértelműen ciszta.  
6) Kezdek kijönni a padlóról. De nyitni még mindig nem tudok. 
7) Még egy számmal kisebb farmerom lett, 29-es.
8) Horvátország, Amszterdam, Stockholm, Koppenhága - ezek az utak jók voltak. 
9) Állom a sarat és mindent elintéztem és nem hanyagolom el magam. 

Vagyis amikor a rossz sokkal többnek tűnik, kiderül, hogy mégis a jóból van több... Úgyhogy akkor erre kell koncentrálni. :)



 

29

Bementem 30 alá. Yesss! 29-es farmer kell. Még egy számmal lejjebb mentem.

Fucking good!

Még együtt...

CPH, 24-27th October 2013

Másodjára jártam a dán fővárosban és most is magával ragadt a city. Ahogyan egyik barátnőm fogalmazott:

"Ez a város is nagyon jól áll neked amúgy, itt tudnálak a leginkább elképzelni, kellően romantikus, északi, bájos-misztikus, átlátható, tiszta, vendégszerető, igényes, csendes és élhető, legalábbis én ilyennek látom!"

Igen, én is el tudnám magam itt képzelni. Ez a második célpontom Amszterdam után. Az idővel is szerencsénk volt: gyönyörű őszi napsütésben volt részünk, no meg persze felhősben is, de így volt jó. Csak a kutya-sztori ne jött volna közbe... De valamiért ennek is így kellett lennie. 

Az mindenesetre jól jött, hogy már ismertem a várost, és tudtam, mi hol van, mit érdemes megnézni. Nem sokat változott a város 19 év alatt. (Jesszusom, még kimondani is szörnyű... 19 éve jártam itt!) Csupán a kikötőbe nem mennek már be a tengerjáró utasszállító hajók, nincs már komp sem és a HC Andersen mögötti hatalmas gesztenye fa már nincs meg, de ültettek egy új fát. Ennyi, azt hiszem. Minden más a régi. A Tivolival szerencsénk volt: Halloween hangulatba öltöztették a vidámparkot. :)


Nyhavn:

 

Születésnapi ebéd a Nyhavenben. Naná, hogy hal. 

Azt a fekete ruhát, léccciiiiii..... :)

 

A Churchill-parkban:

 

A Kis hableány:

 

Valahol a Kongens Nytorv közelében...

Hans Christian Andersen:

Tivoli:

Hazafelé. Akár egy Lancome reklám, pedig nincs retusálva. :D Ritka a jó kép rólam, de ez tetszik, pláne, hogy spontán volt, nem beállított:

Pokol

-Kerüljön át a kutya hozzám valahogy, és én kihozok belőle mindent, amit lehet. Felnyitom délben a hasát és rendet rakok benne, bármi legyen is a gond. Ha áttétes dolgot találok, akkor sajnos rövidre kell zárni, de ha nem, akkor mindent megteszünk, hogy ő jobban legyen. Hogy külföldön vagy, nem baj, akkor majd itt marad bentlakásban nálunk, úgyis meg kell figyelni. Ne aggódj. 
-Értem, persze, akkor nyugszom meg, ha nálatok lesz már. De azt sem tudom, hogy hazarohanjak-e gyorsan, vagy ne...
-Ne. Mindent megteszünk érte, jó kezekben lesz.
-Tudom. De Guszti el tudod képzelni a szitut? Koppenhágában vagyok, és azt sem tudom, látom-e még, hogy még meg tudom-e utoljára simogatni és ez borzasztó. - zokogtam. 
-Igen, de ti annyira együtt vagytok, annyira össze vagytok nőve és annyira szeretitek egymást, hogy ez a kutya öt ezer kilométerről is érezné, hogy vele vagy. Arra gondolj, hogy 12 éven keresztül mit adtál neki, hogy milyen szép életet biztosítottál neki. Hogy most utoljára meg tudod-e érinteni, nem ez számít, hidd el. Pláne egy kutyának, aki nincs is a tudatánál. Neki most orvosilag van szüksége segítségre, az emberi oldalt te folyamatosan adtad neki 12 éven át.
-Igen, értem...

Ekkor kezdtem megnyugodni fél óra bőgés után, amikor is az első napunkon utol nem ért a hívás Koppenhágában, hogy a kutyámat éjjel ügyeletre kellett vinni. Azonnal szondáztatni kezdték, mert a hasa kő kemény volt és óriási és habzott a szája. Gyomorcsavarodás. Akkor, amikor épp külföldön ünnepelném a születésnapomat... 
Nem volt más megoldóképletem, mint az exemet riasztani, hogy segítsen a logisztikában: eljuttatni a budai klinikáról a Belgrád rakpartra a kutyát, Gusztiékhoz, akik már 12 éve kezelik a kutyát. Nem mintha nem bíztam volna azokban, akik végül is megmentették a kutya életét, de ebben a helyzetben, 1300 km távolságról valóban akkor nyugodtam volna meg, ha a megszokott helyen és kezekben tudom a kutyát. Amikor végre Gusztiékhoz került, akkor esett le a kő a szívemről... Jobban volt, ám ez nem tartott sokáig. Igyekeztem élvezni a kint töltött időt és átadni magam a városnézésnek, ám este kaptam a hírt, hogy a gyomorcsavarodás miatt leállt a teljes bélmozgás és a keringése is gyakorlatilag. Teljes rebooting system kellett és újra kellett installálni a kutyát. Az esélyek nem voltak jók a túlélésre. Az az este szörnyű volt. Alig tudtam elaludni, mert azt sem tudtam, hogy megéli-e a reggelt... A takaróm alatt írtam emaileket a barátoknak, hogy a szobatársamat ne zavarjam, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a bennem lévő feszültséget valamilyen formában oldjam. Kibeszélni. De még így is sokáig forgolódtam. 

Reggel anyám bement hozzá és sétáltak. Nagyon gyenge volt és folyt a nyála. Be kellett, hogy induljon a bélműködés, különben gáz van. A visszautazás napján, vasárnap csak annyit tudtam, hogy az állapota stabil. Alig vártam, hogy felvehessem a kutyát a rendelőben. Csapzottan estem be a délutáni órán, s Guszti mosolyogva fogadott. Kihozta nekem a váróterembe, ahol térdre rogytam, úgy öleltem magamhoz a vörös testet. 

-Ez a legszebb születésnapi ajándék, Guszti, ugyanis ma van. 
-Komolyan? - mosolygott. - Hát akkor isten éltessen. 

Elmondta, hogy nagy nehezen újra indult a bélmozgás és a szívét is stabilizálták. Elmagyarázott mindent, azt is, hogy hogy ez a kutya most még nem akart meghalni. Ő most még nagyon élni akart. Ám de ez egy nagyon törékeny állapot, az amúgy is gyengécske szívéből rengeteg erőt kivett ez a sztori, úgyhogy legjobb esetben is hónapjai vannak hátra. A szíve fogja felmondani a szolgálatot, mert gyenge. Nem tudom, hogy 1 hét, 2 hónap, 5 vagy esetleg 11 hónapja van-e hátra és ez a legrosszabb. De annak örülök, hogy nem úgy ment el, hogy ne tudtam volna elbúcsúzni tőle. Ha eljön az ideje, remélem, hogy majd álmában elalszik... Végül is az anyja is így halt meg. 

Amikor vitte haza a kocsiban, elbőgtem magam. Akkor jött ki minden. Minden, de minden. Szó le nem írhatja azt az érzést, amikor újra a sípcsontomra feküdt és hozzám bújt. :) Éjjel minden rezdülésére, köhögésére felébredtem, és vigyáztam, jól van-e... De jól volt. Reggel még leadtam egy egész napos kezelésre, és este hoztam el. Vigyázni kell rá, leginkább arra, mit, mennyit és mikor eszik. És remélem, hogy még jó pár hónapig együtt lehetünk... Mert nagyon szeretem...

 
 

Poison

I want to love you but I better not touch (don't touch)
I want to hold you, but my senses tell me to stop
I want to kiss you but I want it too much (too much)
I want to taste you but your lips are venomous poison
You're poison, running through my veins
Poison
I don't want to break these chains

Adjon az Ég

Bánattal vagy örömmel,
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel, a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég,
Mindent, amit szeretnék.
Adjon az Ég...

Shopgirl

Bingo...

Ray Porter (Steve Martin) is a considerably older, suave, well-dressed, wealthy, divorced logician. Ray charms Mirabelle over the course of a few dates, one of which ends at his house. Mirabelle offers herself to him, and the morning after they have sex Ray tells her that he does not intend for their relationship to be serious due to his constant traveling between L.A. and Seattle.
Ray thinks of Mirabella as a precious outlet for sex, while Mirabelle, very mistakenly, sees Ray as a potential lifelong mate.
During a business trip, Ray has dinner with an old girlfriend. During dinner she propositions him and he accepts. Ray confesses the liaison to Mirabelle.
...
Ray apologizes for how deeply he hurt her and admits that he did love her.
Ray remarks that he had kept her "at arm's length" to avoid the pain of their inevitable breakup, but that he is hurt by the loss regardless.

'As Ray Porter watches Mirabelle walk away, he feels a loss. 'How was it possible?', he thinks. 'To miss a woman who me kept at a distance, so that when she was gone, he would not miss her. Only then does he realize how wanting part of her and not all of her had hurt them both.'

Freelove....

Shame...

Kami:  a SZÉGYENÉRZET??????
az kemény. nem lenne szabad, hát mit szégyellsz??
me:  hogy egy voltam neki valszeg a sok közül... a listán
Kami:  én nagyon remélem, hogy ŐT fogja el a szégyenérzetí!
me:  akiket le akart vadászni
Kami:  nemigen volt neki listáhja
me:  miből gondolod?
Kami:  ezek ad-hoc dolgok, nem tervezettek
azért ez nem listával működik
me:  ó igen....?
Kami:  igen
me:  hát
Kami:  vagy úgy képzeled el, mint valami bevásárlólistát? katika, kamika, esztike, gizus - aztán amelyik megvan, pipa?
me:  én úgy gondoltam, hogy kiszemel magának valakiket és megy és sorra levadássza őket és amikor az egyik pipa, megy tovább... (tényleg naív vagyok...)
Kami:  nem, pláne nem az ő korában
te nagyon lökött vagy
me:  :DDD
Kami:  hát amikor idejött, akkor ismerted meg - gondolod, h gyorsan átírta a listáját? :D
nem
itt volt
megismert
megkedvelt
te is őt
és élt a lehetőséggel
ennyi
Kami:  ha pedig
csak jól érzi magát (az én verzióm)
akkor amíg itt van, átadja magát az érzésnek és nem gondol arra, mi lesz holnap ("odavan")
de ahogy hazamegy, a hétköznapokba, helyére kerül az esze és éli a mindennapjait
a régi kerékvágásban
Kami:  ha az a helyzet ezt kívánja meg, akkor dehogyisnem
és
ami a legszörnyűbb
el is hiszi!
Kami:  nem kizárt, semmi sem kizárt
de
nagyon úgy fest
most nem ez történt :( ::::::::::::::
ha tényleg depis amúgy
akkor hosszútávon akkor sem hinne benne, ha már kiköltöznél
vagyis
naponta változna a véleménye
amibe te belegárgyulnál

What a compliment!

'My second request, please teach the Swedish women how to dress up. The rest of the women in Europe knows how to dress with class, bit somehow Swedes never picked it up.'

Stockholm, ARN

A Roxette hazájában. :)

 Gamla Stan, az óváros

Stortorget

Így néznek ki Stockholmban a metróállomások. Mint valami barlang... Nekem nem volt szívderítő egy látvány ill. érzés ott sétálgatni.... :-//

"Mi a f... van már...?"

"A hetek alatt azt értem, nem 5-6 hetet (amúgy hónapokat akartam írni, bocs). Képzeld magad a helyébe. Zavart vagy, egyik órában ezt akarod, a másikban azt. És ezekben az órákban 100%-ban meg is vagy ezekről győződve. 

Már eleve az zavarhat, ha amúgy egy határozott ember vagy, hogy minden olyan zizi most. Nem bírsz dönteni. Össze vagy zavarodva. (Most nem csak RÓLA dönteni, hanem mindenről. Bármiről.) Kell pár nap, egy hét, mire talán letisztulnak a dolgok, vagy legalábbis egyik irányba tartósabban elbillen a mérleg nyelve. Veled kapcsolatban, a munkájával kapcsolatban, mindennel kapcsolatban. Ha ennek a közepébe "rontasz", hogy na mi a fasz van, meddig várjak még??? az nagyon nem jönne ki jól. Egyrészt megijed a vehemenciától (és a kérdés, bármilyen kedvesen teszed is föl, már magában vehemencia, mert sokkal több erőt kíván tőle, mint amennyi épp van neki), és önvédelemből elzárkózik, zsigerből. Másrészt mivel nem merné még vállalni a dolgot veled, emiatt is inkább nemet mondana.

Nem érdemes.

Várj egy hetet, 10 napot, és ha igazán eszébe jutsz, ha szüksége van a hangodra, a szavaidra, bármire belőled, keresni fog. Ha már ennyit érez, hogy keresnie kell, jó jel. De ezt érezze a stimulációd nélkül. 

Ha pedig ennyi idő sem elég neki ahhoz, hogy rád írjon egy egyszerű hogy vagyot, akkor valszeg annyira el van foglalva saját magával és a sebei nyalogatásával, hogy nincs mit veszíteni, ha megkérdezed, mi a fasz van már...

Szerintem...."

Faith again...

Martin:
It was magic, Gizella.

Én:
I would like to believe it still is...

Martin:
Have faith xxx

 

I AMsterdam :)

Rég volt ilyen szép napom...

Cheeky eyes

Horvát fagyi nyalás...

 

Inner Smile

'You gave me something
Like loving
And took me in so soon
You took my feelings 
from nothing
come back at noon
Just meet me
I am ready
To show myself to you

So if I lose my patience
You must try to understand

Cause you make me feel
Cause you meek me feel wild
You touch my inner smile
You got me in the mood
So come and make your rule
And free me'
 

Very positive feedback

Paul:

'BTW - I gave you glowing feedback in terms of internal Lexmark support - without your help & support we could not address all these issues, plus we would not achieve what we achieve without you.... I'll also be saying this at our next QBR in BUD.'

Wow....

Haverkodás

Martin és Gréti barátkoznak... :) Nem volt nehéz.

'Halo'

Van, amikor úgy ébredek reggel, hogy egy dal van a fejemben... Hogy ez miért van, nem tudom. Honnan jön és mit üzen és miért éppen azzal ébredek, fogalmam sincs. Ezt a témát már régebben is feszegettem, de akkor sem jutottam messzebbre. Amikor először ébredtem mellette, ez a dal szólt a fülemben...

Intimity...

Martin:
Good morning dearest Gizella, did you have a good sleep? Have a nice day and till later, xxx Martin

Én:
Miauuuuw...

Martin:
Sounds good, Love in the morning :) xx

Én:
Sleepy and can't open eyes... So miauuuw :)

Martin:
A soft kiss and tender fingers going through your hair would help in the morning

Én:
Yes pleaseeeee.... Now... :)

Martin:
Yes, gentle and slowly wake you up xxx

Én:
Still in bed, should get up...
Alright :(

Martin:
Yes, Love xxx

Én:
:))

Martin:
A hugg

Én: 
And what is the next step?

Martin:
Breakfast :) :) :)

Én:
I always have it at LXK :)

Martin:
That is not good, Dear

New Zealand - Holland - Ireland

Martin:
what time do you go to sleep?

Én:
I think it will be midnight. I still have to 'paint' my nails... I send you a pic how it will look like 
:)

Martin: 
i cant wait to hold your hand 
you are such a beautiful woman  

Én:
do you like it?

Martin:
yes, very much
some day I hope a different ring
from me

...

Martin:
you know Gizella, sounds crazy but I am in love with you
at first sight
our mails, calls made it worse :) :)

Me:
wow... unbelievable...

Martin:
I can't help myself... sorry

Texas

Mindig is szerettem a Texas nevű bandát. Skótok. A csaj naná, hogy Skorpió. Nagyon szép, jellegzetes hangja van, és szerintem gyönyörű nő. Vicces, hogy amikor beszél, alig értem meg a skót akcentusa miatt, de amikor énekel, semmi bajom, tiszta minden szava. Érdekes, hogy változik a kiejtés éneklés közben. Na itt az új daluk, basszus imádom...

Hamupipőke

Mi az, amit a kutya meghagy a kajálás után a táljában? Na mi? Hát persze, hogy a szív gyógyszere és a vitaminja. Elvégre az egyik 4, a másik 5 ezer forint havonta. :D

Positive feedback

Amikor közölték, hogy a nagy, francia fejesnek kell prezentálnom, hogy mit is csinálok, mert fogalma sincs róla(m), gyakorlatilag összecsináltam magam. Aztán szép lassan, ahogy kezd kristályosodni, hogy mit is rakok majd bele a prezibe, megnyugodtam és tudom, hogy jól meg fogom csinálni, akkor is, ha a KPI-ok rosszak. Az én eredményem ugyanis másban mérhető. 
Kis, magyar főnököm javasolta, hogy szedjek össze véleményeket magamról, hogy a pozitív oldalra fókuszáljunk. Jó ötlet. 

Íme, ami gazdagítani fogja a prezentációmat 1 slide erejéig:

"LOVE working with you."

"You are doing a great job so take satisfaction from that."

"You have good organisational skills."

"You are much better at maths than me, your recent KPI file is excellent."

 "Hi Ladies ;) (running gag between Gizella & me)

"We are a team and we will take care of each other. Of course we need you as a full member of the FSE team with all of the work you do and especially as a person."

"Gizella, perfect."

"Nice approach ;)"

"Gizella, Good point..."

"OK Gizella, That's perfect. Thank you."

"This was not a silly question, in fact this is a very good question."

"I wish you would stop asking me question I don't know the answer to! :) Let me try to find it out for you."

"Super summary"

"Thanks for the song and great hospitality."

"Jó lett. Erre gondoltam. Köszi."

"This is good! Thanks."

Meglepő

Bill, a másik angol kollégám a maga 57 évével elkezdett flörtölni velem... Jó isten... Valamiért nagyon megfoghattam...
A holland logisztikai szolgáltatónktól pedig rám írt egy fickó elég személyes jelleggel a professzionális közösségi oldalon, pedig életben csak egyszer találkoztunk. Na ezen igen csak meglepődtem. 

Érdekesek ezek a dolgok...
 

"Én csak táncolok..."

A negyedik fellépés... Szerettem. Már három táncban szerepeltem, és ez a ruha is sokkal jobb. Jó érzés táncolni...