Szemközt

Szeretem nézni a szemközti lakásokat. Persze, hogy este. Nem, nem vagyok kukkoló, nem ilyen szándékkal nézelődöm. Egész egyszerűen csak a hangulatot szeretem. Szeretem nézni, ahogy kint hideg van, esik az eső, bent pedig melegség tölti meg a lakásokat. Hol gyertya ég az ablakban és dolgoznak az asztalnál ülve, hol pedig barátokkal telik meg a szoba és beszélgetnek. Valahol pedig csak sejtelmesen ég egy kis lámpa az ablak mellett. Ilyenkor közelebb kerül hozzám az élet. Mindez jel arra, hogy létezik még az, amit életnek nevezek... Meghittség, közösség, társaság, otthon. Amikor néha be bepillantok egy lakásba egy sötét éjjelen, úgy érzem, nem vagyok egyedül. Micsoda badarság! Semmi közöm ezekhez az emberekhez, nem is ismerem őket, s mégis. Már csak a tudat, hogy vannak a közelemben normális életet élők, megnyugtat. S a szívem mélyén én is erre vágyom.