Elítélem

Elítélem azt, ami a Feröer-szigeteken folyik. Elítélem azt, amit a feröer szigetekiek tesznek. Ezer éves hagyomány ide vagy oda, elítélem. Valószínűleg az évszázadok során az embereknek a megélhetésért és az élelemért kellett bálnákat legyilkolniuk. Ma már nyilvánvalóan nem ezért mészároltak le 150 bálnát az ottaniak, hanem passióból. Szerencsétlen bálnákat beterelik egy öbölbe, esélyük sem marad, majdnem a partra úsznak ki. Nem tudnak elmenekülni, ezek az emberek (?), barbárok pedig beszaladnak és lemészárolják őket. Minek? És miért? Milyen érzéssel gazdagodnak ettől? Én baromira nem lennék büszke magamra, hogy egy sarokba szorított lényt öljek meg. Nem fair játszma, nem tud védekezni. Baromi nagy hőstett egy védekezni képtelen állatot megölni, gratulálok, srácok! Azt, hogy a dánok miért hagyják ezt, amikor a bálnák és a delfinek is veszélyeztetve vannak, fel nem fogom. 

A Földön valóban az ember a legszörnyűbb lény. 

Ezer vs tizenhatezer

Amikor azt hiszi az ember, hogy ezer vagy ezerkétszáz kilométernyi távolság nagy, akkor téved. A tizenhatezer kilométernyi távolság sokkal rosszabb. Persze, a lényegen nem sokat változtat, hiszen így sem és úgy sem vagyunk együtt, de az ezer kilométeres távolságnál legalább lehet Skype-on kapcsolatot tartani, látni egymást, beszélni. Legyünk azért pozitívak és nézzük a jó oldalát a nagyobb távolságnak: még jobban értékeli az ember a Skype-ot, Európát, azt, hogy két óra alatt ott tudunk lenni repülőn a másiknál, vagy autóba vágja magát az ember és végső esetben vezet. A másik legalább ugyanabban az időzónában van és elérhetőbbnek tűnik minden. 

Az első út tizenkét órás, a második nyolc. Ez idő alatt értelem szerűen nincs kapcsolat. Olyan ez, mint amikor az Apollo 13 c. filmben visszatérnek a Földre az űrhajósok, de nem tudni, hogy a hőpajzs kibírja-e a hőmérsékletet. Letelik a négy perc, de nincs kapcsolat Houstonnal. Senki sem tudja, mi van. Aztán egyszer csak beleszól a kapitány a mikrofonba, hogy landoltak. Én is várom, hogy pittyegjen a telefonom, hogy földet ért.

Értékrend

A nyári uborkaszezonban van időm ránézni a hírportálra naponta többször is. Éppen ezért képben vagyok a mai főcímekkel és azzal, mi volt a szenzáció. Nos, fel nem fogom, hogy egy olyan korszakalkotó hírt, mint az, hogy elkészült a világ első bionikus szemimplantátuma miért kerül egy harmadrangú hírcsoportba, míg az, hogy valaki egy punkkoncerten megtalálja a szerelmet miért érdekesebb és szenzációsabb hír. 
Számomra egy a szemimplantátum hatalmas dolog, lehidalok, hogy már ilyen is van és hogy halad előre a technika, és pont nem érdekel, hogy milyen punkkoncerten ki és hogyan és hányszor lesz szerelmes. Inkább olvasnék bővebben a találmányról, de erre sajnos nincs mód. Hiába, ez a mai értékrend. 

Filmbe illő vagányság

Nagyon jó. Csak jó lenne, ha az emberek megtanulnák, hogy a "szia" után felkiáltójelet kell tenni, nem pedig vesszőt. Ez az angolban működik, a magyarban nem. 

 

Halott utasítás

Egy nem olyan régi új építésű ház liftjén mentem föl ma a pedikűrösömhöz. Angyalföldre költözött, új albérletbe. Mennyivel más egy ilyen házba belépni, mint a lelakott, óbudai panel tíz emeletesekbe. Még a lift is milyen kulturáltan hat. Modern fülke tükörrel, csenget, amikor a földszínre ér. Körbenéztem miután beszálltam. Nem, itt nincsenek hirdetések, itt csak az információs tábla van kitéve arra az esetre, ha a lift meghibásodna és bent ragadnánk. Végig futottam a kinyomtatott szöveget és megakadt a szemem a következő mondaton:

"Kövesse a telefonon halott utasításokat!"

Mit mondjak? Azt, hogy nem lep meg? Vajon egyáltalán feltűnt annak, aki írta? Persze, lehet gépelési hiba is. 

Új jelenség

Vasárnap ismét moziba mentünk. Kihalt volt a bevásárló központ. Furcsa így látni, az ember megszokta, hogy emberek mászkálnak jobbra, balra, nagy a nyüzsgés. Most lézengtek. Nem csoda, strandidő van, harminc valahány fok, mindenki a Balatonon hűsöl. Csak páran mászkáltak a nagy hodályban, bizonyára azok, akik szintén moziba jöttek. 
Még volt idő a kezdésig, így beültünk a mekibe. Ahogy vártam, hogy a Kedves meghozza a hűsítő fagyit, egy különös, számomra új jelenségnek lehettem a szemtanúja. Két fiatal roma lány, teljesen normálisan felöltözve a vendégek asztala körül sétálgatott, majd megkérdezett szinte mindenkit, hogy szüksége van még a poharára. Bevallom, elképedtem, mert elképzelni sem tudtam, hogy minek kellett nekik. "Valami technika szakköre?" - tűnődtem magamban. Még vagy egy percet merengtem, mire leesett a húsz filléres. Francokat szakkör. A lányok odamentek szépen a pulthoz, és csapoltak maguknak üdítőt. Ingyen persze. Hiszen ha van náluk mekis pohár, akkor kinek tűnik föl, hogy vajon ezek ingyenélők? Senkinek. Az durva lenne, ha saját kulaccsal menne, de így nem feltűnő. Egyszerre zseniális és pofátlan csel. Elképedek. 
 

Fogmosás

Gyerekkoromban amerikai filmekben láttam először azt, hogy emberek megnyitják a mosdókagylónál a csapot, majd elkezdenek fogat mosni. A vizet nem érintik, csak sikálják a fogakat, sikálják - jobb esetben percekig -, majd kiöblítik a szájukat a vízzel. 
A minap Ő is így mosta meg a fogát. Percekig folyt (Mit folyt? Zuhogott!) a víz a csapból úgy, hogy hozzá sem ért. Nem a pénz érdekel, ami elfolyik. Ilyenkor arra gondolok, hogy a víz mekkora kincs. Azzal riogatnak, hogy nemsokára a vízért fognak háborúk folyni, s már évtizedek óta szomjaznak embere Afrikában. Arra gondoltam, hány ember ihatott volna egy jót abból a jó sok liter vízből, ami így elfolyt. 
Nem bírtam ki, megkérdeztem, hogy meg tudja-e mondani, hogy mi az értelme annak, hogy folyatja a vizet. Hangsúlyoztam, nem a pénz érdekel, sőt nem is lecseszés akar lenni, pusztán csak kíváncsi vagyok, hogy mi ennek a jelenségnek a pszichológiája. Nem tudta megmagyarázni. Ha gyorsan összecsapná, akkor azt mondanám, hogy a víz zubogása sietteti a fogmosásban és így hamarabb végez. De nem. Akkor komolyan... Mi értelme van annak, hogy folyatjuk a vizet fogmosás közben? 

Megnéztük szombaton a Holnapolisz c. filmet. Szódával elment, ahogy mondani szokták. De egy üzenete mégis volt. Tegyünk meg dolgokat most, hogy jobbá váljon a világ, s vigyázzunk rá. Hát kezdhetjük rögtön az olyan kis dolgokkal, mint a fogmosás közbeni víz elzárása. 

Idézet

Ez a Saint-Exupery tudott valamit. Lehet, el kéne olvasnom a Kis Hereget, most biztosan megérteném már. NB, a faszi Rák volt... A minap olvastam ezt az idézetet, és teljesen magával ragadott:

"A szerelem nem annyit jelent, mint egymás szemében nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba."

(Love does not consist of gazing at each other, but in lookig outward together in the same direction.)

 

Műhímzés

A kontaktlencsémet olcsón veszem az interneten keresztül. Megrendelem, aztán a boltban átveszem. Azt mondják, azért tudják ilyen olcsón adni, mert nem rendes üzletük van, hanem egy lakást alakítottak ki irodának. Valóban, egy teréz körúti ház első emeletén vannak. 
A minap újfent náluk jártam, hogy a következő havi adagomat megvegyem. Az Oktogonon leszálltam a villamosról, majd felsétáltam a Teréz körúton. Hőség volt, rekkenő hőség. Szeretem azt a jelenséget, amikor az ember sétál a körúton, vagy régi pesti utcákon, és amint elhalad egy hatalmas ház kapuja előtt, a kapualjból árad ki a hűvös levegő. Most is éreztem és felüdültem a pár másodperces hűvös levegőtől. 
Elértem a házhoz, majd bementem a kapun. Jobbra kell fordulni és felmenni a lépcsőn. A lépcsőfordulatban, a lépcső alatt van egy parányi üzlet: "műhímzés". Egy idős hölgy ül bent, a próbababája pedig az üzlet előtt áll és várja az arra tévedőket. Töprengtem, hogy ha mondjuk a hölgy a tulajdonosa ennek a parányi helynek, vajon akkor is, hogyan termeli ki a fenntartását? Gondolok itt rezsire, adóra, mi egy másra. Mert hát ki az, aki manapság műhímzést kér? Utána számoltam: ennek a műfajnak úgy a nyolcvanas években és talán még a 90-es évek elején lehetett a fénykora. De manapság? Csak ül és vár a tornyokban álló anyagok között... Talán néha betéved egy egy korabeli néni, akik az unokájuknak akarnak valami kis falat ruhával kedveskedni, amire hímeztetnek egy Donald kacsát. Hogy lehet ebből megélni? Hogy lehet ebből adót fizetni? Vagy csak azért csinálja, hogy elfoglalja magát...? Azt hiszem, ő is egyike lehet a kihalóban lévő szakiknak... Kár értük. 

Hűtő

Amikor június közepén, a nyaralás előtt nálam töltöttük a hétvégét, szintén 35 fok volt. A tetőtérben, klíma nélkül valószínűleg elviselhetetlen lenne a hőség, így bekapcsoltam. Neki sosem volt az otthonában klíma, nincs is hozzászokva az irodát és az autóját leszámítva. A szobám ajtaját be szoktam csukni, hogy a hideg levegő ne szökjön ki a fürdőszobába, előszobába. Együtt voltunk a fürdőszobában, majd bement a szobába, hogy kiterítse a nedves törölközőjét. Amikor visszajött, ezt mondta:

"Your room is positively a fridge."

:)