Amikor azt hiszi az ember, hogy ezer vagy ezerkétszáz kilométernyi távolság nagy, akkor téved. A tizenhatezer kilométernyi távolság sokkal rosszabb. Persze, a lényegen nem sokat változtat, hiszen így sem és úgy sem vagyunk együtt, de az ezer kilométeres távolságnál legalább lehet Skype-on kapcsolatot tartani, látni egymást, beszélni. Legyünk azért pozitívak és nézzük a jó oldalát a nagyobb távolságnak: még jobban értékeli az ember a Skype-ot, Európát, azt, hogy két óra alatt ott tudunk lenni repülőn a másiknál, vagy autóba vágja magát az ember és végső esetben vezet. A másik legalább ugyanabban az időzónában van és elérhetőbbnek tűnik minden.
Az első út tizenkét órás, a második nyolc. Ez idő alatt értelem szerűen nincs kapcsolat. Olyan ez, mint amikor az Apollo 13 c. filmben visszatérnek a Földre az űrhajósok, de nem tudni, hogy a hőpajzs kibírja-e a hőmérsékletet. Letelik a négy perc, de nincs kapcsolat Houstonnal. Senki sem tudja, mi van. Aztán egyszer csak beleszól a kapitány a mikrofonba, hogy landoltak. Én is várom, hogy pittyegjen a telefonom, hogy földet ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése