..!"§%=/)&£

"To pull it all down and start again
From the top to the bottom and then
I'll have faith or, I prefer
To think that things couldn't turn out worse"

...

"It all seems so stupid
It makes me want to give up
But why should I give up
When it all seems so stupid"

...

"Sitting target
Sitting waiting
Anticipating
Nothing
Nothing

Life
Is full of surprises
It advertises
Nothing
Nothing"

...

"Everybody's looking for someone to follow
Finding the whole thing hard to swallow
Everybody's looking for a reason to live
If you're looking for a reason I've a reason to give
Pleasure, little treasure"

Haldoklás

Részt vettem ma este a "Föld órája" mozgalomban, és én is lekapcsoltam itthon a lámpákat és minden elektromos kütyüt. Mécsesek az ablakban és a piros üvegtálban úszógyertyák égtek. Szép volt. Legalább ehhez hozzájárultam valamicskével.
Amúgy meg mi az élet értelme?
Nem tudok már egy okot sem mondani, ami miatt életben akarnám magam tartani...

Móka

Pierre: Nyugi, Mösziő Kripli, te meg babrálod a telefonom cserébe. Amúgy holnap asztrón vagyok este, és pont a 86-os busz vonalán, úgyhogy pikkpakk ott tudok lenni nálad, nekem nem gond, 32 éve bkv-zom.

Mr. Kripli: Jó helyre költöztem a 86-os busszal… :-)

Pierre: Te a 86-os busszal költöztél tényleg? :-)) Érdekes látvány lehetett.

Felesleges (?)

Azt hiszem, nem bírom tovább... Az, hogy más ennyi idő alatt kihord egy gyereket, hagyján. De az az üresség, amit egyre gyakrabban érzek, elkeserítő. Egyre nehezebb a tartás mind testileg, mind lelkileg. Az ember tanul, fejlődik, teszi a dolgát, csinálja szorgalmasan a gyakorlatokat, energetizálja magát, lelkesíti magát, és még sincs eredmény. Meddig mehet ez így? Hol a vége? Mi értelme van így az életnek?

Nem bírom tovább. Már fáj. Fizikailag is.

Modern idők

Tegnap a metróra várván egy aranyos néni lépett elém kendővel a fején. Nagyon udvariasan megkérdezte, hogy ki tudnám-e segíteni egy kis apróval. Adtam volna neki, de tényleg pont akkor adtam oda minden aprómat a boltban, így megráztam a fejem és mondtam, hogy sajnos nem. Ekkor rávágta a következőt:

"És esetleg hideg vagy meleg étkezési utalvánnyal?"

Elképedtem, mert ilyet még nem hallottam. A néni nagyon képzett volt, meg kell hagyni. Modern időket élünk.

Kapcsolódás

Ma elmentem ismételni egy tanfolyamot, amely az emberi kapcsolatokról szólt. Amikor kiszámoltam a Leó és a köztem lévő kapcsolódást, ledöbbentem. A lehető legoptimálisabb kötődés, ami létezhet két ember között. Persze ez megmagyarázza, hogy miért olyan nehéz elszakadni. Ugyanakkor elszorult a szívem, mert azt éreztem, hogy a rendszer is igazolja a megérzésem, hogy Ő az. Minden stimmel, s immáron nemcsak az asztrológiával tudom megmagyarázni, hanem e rendszerrel is - no és persze az intuícióval.
Amikor véget ért az óra, megkérdezte az előadó, hogy volt-e számomra új információ az anyagban. "Igen, persze" - feleltem. Aztán elmondtam, hogy Leóval a létező legjobb kapcsolódásom van, és hogy a szívem szakad meg ettől, és elgondolkodom, hogy akkor mi a fenéért nem lehetett ebből semmi sem.

-Azért, mert a másik nő, a felesége előbb jött a képbe. - hangzott a válasz.
-Értem. De neki a feleségével nincs olyan erős kapcsolódása, mint velem.
-Akkor rossz választás, döntés volt a férfi részéről.

A válaszadót körülzsongták a többiek, így már nem volt lehetőség tovább diskurálni, bár tény, hogy nem is nagyon volt mit. A képlet világos és egyszerű: egymásnak vagyunk teremtve, de én "lecsúsztam" róla, ő pedig szarul választott. Oké. Már amúgy is elfogadtam, hogy nem lehetünk egymáséi és hogy az életemmel majd csak lesz valami. Mégis, lépkedek a tavaszi estén a sétáló utcában és érzem, ahogy az arcomon legördülő sós lé belefolyik a számba...

A Szűz

A villamoson zötyögve azon gondolkodtam, hogy mennyire lemaradok a többiektől amiatt, hogy csak az óra felére érek oda. "Könyvből bepótolni az egészet nagyon nehéz lesz" - aggodalmaskodtam.
Az óra végén sorban állás volt a mosdóknál. Jött ki B., egy huszonhárom éves, alacsony, fekete hosszú hajú, szemüveges, szegecsekkel és láncokkal kirakott ruházatú, bakancsos rocker srác és kérdezte, hányas sorszám az övé.
-A harmadik. - feleltem, és rámosolyogtam.
Ahogy hazaértem, megnéztem a postafiókom, és láttam, hogy egy email várt B-től, benne az előző két óra hangfelvételével. Ejha, gondolatolvasó, vagy mi fene? Vagy ennyire szuggesztív boszorka lennék? A gondolatnak mégis teremtő ereje van...? Nagyon megörültem az ajándéknak, aztán jó Skorpió módjára kicsit kutatni kezdtem, mit lehet tudni róla. Nos megtaláltam a honlapját, ahol nagyon cuki dolgot írt magáról, és esküszöm, hogy elnevettem magam. Tipikus Szűz.

"Van egy OKJ-s webszerkesztői vizsgám, ami 97%-os lett.
Elvégeztem egy Villanyszerelő szakmát is OKJ-ben (Ez is 5-ös lett!)
Ezen kívül tanulok Asztrológiát, mert érdekel.
Szabadidőmben pedig basszusgitározok. (Van 2 bandám is.)"

Piros rózsa

Amikor először voltam a Bikánál, észrevettem két leszárított piros rózsát, ami az ajtófélfára volt ragasztva celluxszal. Megkérdeztem, honnan van. Egy lánytól kapta.
-Egy lánytól? - kérdeztem csodálkozva.
-Igen. Képzeld, van ilyen is.
Hm... elgondolkodtam a dolgon. Nos én is rengeteg baromságot csinálok pasizás közben, sokszor lealázom magam, futok férfiak után, ez tény. De azért az soha eszembe nem jutna, hogy én adjak egy férfinak virágot. Az teljes szerepcsere lenne a lealázott viselkedés mellett.

A kis bolt és az arrogancia

Amikor olyasvalakinek főzök, akit nagyon szeretek, mindig nagyon ügyelek minden műveletre a konyhában. Nem csapom össze az ételt, hanem úgy főzök, ahogy kell: kivárom, amíg lassú tűzön megpirul a hagyma, amíg megfő rendesen a tészta, és a lehető legapróbbra aprítom azt, amit kell. Így tettem ma is; minden szeretetem beleadtam a főzésbe. De korunk élelmiszeripara megtréfált: a márványsajt nem márványsajt, hanem savanyú ízt nyújtott olvadt állapotban, a tejszín pedig megkeseredett. Sajnáltam az ételt, és szomorú lettem, hogy nem sikerült meglepnem ezzel a finom eledellel a barátnőmet. Még szerencse, hogy a másik verzióhoz is megvettem reggel a dolgokat a boltban. Így csak tejszínre volt csak szükségem. Hogy időt nyerjek, arra gondoltam, hogy felhívom, és megkérem, mielőtt feljön, a házunk aljában lévő kis boltban vegyen tejszínt. Rendben.
El is kezdtem aprítani az új menühöz a hozzávalókat, amikor is megcsörrent a telefon.
-Nincs tejszín a kis boltban. Hová tudok menni? - kérdezte.
Elmondtam. Pár perc múlva lépteket hallok a folyosón, kinyitom az ajtót, majd belép. Miközben leveti pancsóját, megszólal:
-Annyira lúzer dolog, hogy nincs a boltban tejszín. Tök alap lenne. Nem?
-Jaj, ne is mondd! Már kezdek nagyon pipa lenni rájuk, mert az elmúlt pár hétben soha semmi nem volt, amiért bementem hozzájuk. Pedig teljesen alap dolgokat kértem: szénsavmentes ásványvizet, friss tejet, tejszínt, és tonhalat. Jó, a tonhal nem annyira alap, de errefelé sok fiatal lakik, és az ő körükben ez ma már kedvelt és mindennapos kaja.
-Aha, igen.
-És a múltkor vettem egy téli fagyit, mert szeretem, de képzeld, szappan íze volt. Nem járt le, nem a srác tehetett róla, de azért bementem szólni, hogy még jó a szavatossága, de tudjon róla, hogy szappan ízű a téli fagyija.

Ebéd után szokás szerint a kanapéra heveredve beszélgettünk. Azt vázolta éppen, hogy mennyire izgalmasnak találja a szélsőséges embereket, és hogy engem is azért kedvel (többek között), mert az arroganciából át tudok csapni egy bátortalan nyusziba.
-Ééén arrogáns? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
-Igen, te.
-De hát én miért? Mondj egy példát!
-Mert nagyon arrogáns tudsz lenni, de én ezt bírom, nem zavar. Amikor nekem szólsz be így, akkor mondjuk én is kiakadok, de amúgy jól szórakozom rajta. Hát vegyük például azt, ahogyan szerencsétlen boltos srácnak a képébe mondtad, hogy milyen ízű is...? Hogy szappan ízű a téli fagyija.
Mindketten elröhögtük magunkat. S tényleg, igaza van. Csak nekem nem tűnik föl az, amit mondok.

Egyébként az arrogáns szó jelentése az idegen szavak szótára szerint:

kihívó, lenéző, szemtelen