Ma elmentem ismételni egy tanfolyamot, amely az emberi kapcsolatokról szólt. Amikor kiszámoltam a Leó és a köztem lévő kapcsolódást, ledöbbentem. A lehető legoptimálisabb kötődés, ami létezhet két ember között. Persze ez megmagyarázza, hogy miért olyan nehéz elszakadni. Ugyanakkor elszorult a szívem, mert azt éreztem, hogy a rendszer is igazolja a megérzésem, hogy Ő az. Minden stimmel, s immáron nemcsak az asztrológiával tudom megmagyarázni, hanem e rendszerrel is - no és persze az intuícióval.
Amikor véget ért az óra, megkérdezte az előadó, hogy volt-e számomra új információ az anyagban. "Igen, persze" - feleltem. Aztán elmondtam, hogy Leóval a létező legjobb kapcsolódásom van, és hogy a szívem szakad meg ettől, és elgondolkodom, hogy akkor mi a fenéért nem lehetett ebből semmi sem.
-Azért, mert a másik nő, a felesége előbb jött a képbe. - hangzott a válasz.
-Értem. De neki a feleségével nincs olyan erős kapcsolódása, mint velem.
-Akkor rossz választás, döntés volt a férfi részéről.
A válaszadót körülzsongták a többiek, így már nem volt lehetőség tovább diskurálni, bár tény, hogy nem is nagyon volt mit. A képlet világos és egyszerű: egymásnak vagyunk teremtve, de én "lecsúsztam" róla, ő pedig szarul választott. Oké. Már amúgy is elfogadtam, hogy nem lehetünk egymáséi és hogy az életemmel majd csak lesz valami. Mégis, lépkedek a tavaszi estén a sétáló utcában és érzem, ahogy az arcomon legördülő sós lé belefolyik a számba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése