Ma 9 éve, hogy Maya, aki sajnos kb. két hónapja már az örök vadászmezőkön csatangol, világra hozott 16 kölyköt. Ebből a tizenhat kölyökből Ő volt a harmadik és egyben az első szuka. Ő volt az, akit a testvérei kitúrtak és nem tudott szopni, ezért cumiztatni kellett. Ezzel szépen vissza is élt később, mert itt szokott rá arra, hogy az ember mellett pihenjen.
Nyolc és fél éve van velem. Nyolc és fél éve gondoskodom róla. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elhoztuk a kiállításról... Mennyi élmény van mögöttünk! Sok kirándulás, vadászás, autóút, városi séta, pancsolás, műtét, bogáncsból való kegyetlen kifésülés, családi banzájok, betegségek, nevetések, csaták, balhék, tanulás, játék, sírás és nevetés. Valamelyik nap elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, és remélem, hogy sokáig velem marad még. És akkor is nagyon szeretem, ha néha elmegyek este itthonról és ha viszonylag sokat van egyedül, mert igyekszem azt is behozni, kárpótolni őt.
Már tegnap megvettem a krémest a cukrászdában, mert ma este már nem lett volna nyitva, amikor haza jövök. Tudom, a cukrot nem tudja bontani a kutya szervezete, de a saját születésnapján szoktam neki engedélyezni egy lájtos krémest. Alig vártam, hogy hazaérjek. Imádom nézni, ahogy ráveti magát a finomságra és felnyalja a tejszínhabot. Most elégedetten szuszog mögöttem. Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése