Az hagyján, hogy a keddi interjú utánra volt eredetileg megbeszélve, hogy tisztázzuk a feltételeket és az ajánlatot, aztán ezt áttették péntekre. De az már sok, hogy most hív a csaj, hogy pénteken nincs bent az irodában, le kell mennie vidékre, a jövő héten jelentkezik.
Áááááááááááááááááááá!
És miért nem tudtuk most megbeszélni a jövő heti időpontot?! A baj az, hogy nem tudok hirtelen reagálni, csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy kiszedtem belőle, mikor hív: hétfő-kedd.
Tudom, hogy egyedüli jelölt vagyok, hogy kell az ember, hogy belülről nem tudják megoldani, hogy nagyon pozitív visszajelzések érkeztek rólam mindenkitől, aki eddig meghallgatott. Tudom, hogy akarnak, ezt el is mondták.
Arra gondolok, hogy húzzák az időt, hogy a végén már bármilyen ajánlatra igent mondjak.
Mert bár nagyon szeretném a munkát és a költözést is, nem fogok szarért-húgyért váltani, és elfecsérelni a tapasztalatom és a tudásom, még akkor sem, ha a jelenlegi munkahelyemen már- már elviselhetetlenül szar minden. Akkor inkább maradok, keresek tovább, vagy legrosszabb esetben felmondok.
Az a baj, hogy teljesen elmegy a kedvem így az egésztől, és egy lelkes csaj helyett egy kedvtelen nőt kapnának, ha... ha mégis összejönne a buli.
Miért jó ez nekik?!
Nem tudom, hogy felhívjam-e a csajt holnap, hogy ugyan fixáljuk már le az időpontot a jövő hétre. Szeretném megértetni, hogy ez túl nagy változás az életemben - hiszen nemcsak munkahelyet, hanem lakhelyet is változtatnék -, ahhoz, hogy játszadozzunk és húzzuk a dolgot.
Menjenek a francba!
Rita hétfőn már lesz, remélem, ki tud majd húzni belőlük valamit. Már megint várakozás, BELEŐRÜLÖK!!!!!!!!!!!!!!!
Na, ha olyan dühös vagyok, mint most, akkor nálam vagy ez szól jó hangosan, vagy a Run DMC.
