"Nincs szó szeretetről, mert a szeretetben nincs féltékenység. A féltékenység sosem a szeretetről szól, sőt, még csak nem is a másikról. A féltékenység rólad, csak a te kis egódról szól. Mint a halálesetkor érzett szomorúság. Amikor egy szeretted meghal, nem miatta sírsz. Magadat gyászolod, mert hát neked rossz a másik nélkül, te élsz tovább egyedül.
A féltékenység éppígy rólad beszél, s noha azt mondod, hogy a másik iránt érzett érzelmeid miatt mardos a zöld szörnyeteg, ez nem igaz: amikor féltékenykedsz, nem szeretsz. (...)
Csak az iránt az ember iránt érzel féltékenységet, aki neked számít. Akivel terveid vannak, mert valami olyat hoz az életedbe, amit magadtól nem tudsz megteremteni. De hát kedves, ez az egész rólad szól! Hol van itt a másik? Sehol. Magadnak csak te vagy a fontos.
A féltékenység, akárcsak az agresszivitás, nem más, mint egy eltorzult energia. (...)
Úgyhogy a másik féltékenységének semmi köze hozzád, a tiéd viszont mindig belőled fakad, még akkor is, ha egy külső esemény váltotta ki. Amikor a párod összemosolyog egy vadidegen nővel, azonnal összerándul a gyomrod. A féltékenység önmagában nem létezik, az egód szülte abban a pillanatban, amikor a fent említett helyzetben kicsinek és jelentéktelennek érezted magadat. Mert hát erről van szó: azzal, hogy a párod egy másik nőre is felfigyelt, az egód a "vesztes" szót kezdi el villogtatni a fejedben. Rikító zöld és vörös fényekkel. (...)
Mivel az ego leginkább a szenvedést tudja átélni, ezért ezt tartja a fontosság mérőjének is: ha a másik kínlódik, ha féltékenység mardossa a hiányod miatt, azt hiszed, hogy fontos vagy neki, pedig valójában csak önmaga jár a fejében, csak önmagáért aggódik. (...)
Ez egy hosszú folyamat, mert a birtoklás vágya egy idős az emberiséggel. Az ego sok kis izzó tüskét fog a gyomrodba és a szívedbe fúrni, míg féltékenységed korlátai feloldódnak. De ha ez egyszer bekövetkezik, és megtapasztalod a kín nélküli szerelmet, beléptél a mennyország kapuján."
(A.J. C.)
