Ma elszakadt.
Másfél hónapot késnek a szállítással, és a minőség sem megfelelő. Másfél hónapja nem tudunk gyártani. Már az ügyvezető is emailt ír nekem, hogy csináljunk valamit. Az alternatív forrás nem jó.
Világosan megírtam már hetekkel ezelőtt, hogy we want 100% quality product ASAP. Emberi hangon beszéltem velük, mert célom az, hogy normálisan megoldjuk a helyzetet.
A múlt héten azt mondta, hogy gyártják az újabb mintát, és hogy majd szólnak, mikor tudják hozni. Leírtam, hogy az ilyen kezdetű mondatokkal, hogy "majd" meg "holnap" nem tudok mit kezdeni, konkrétumokat akarok.
Erre ma milyen levél fogad? Hogy a termelésük úgy döntött, elkezdik legyártani a mintát. Mi???? Amikor egész múlt héten azt hallgattam, hogy már megy a gyártás?! És hogy ők várják az én döntésemet. Mégis miféle döntést, a jó életbe?!
Na és itt elszakadt...
Türelmes ember vagyok, de felemeltem a hangom (nem kiabáltam), és nem hagytam, hogy végigmondja. Azt akartam, érezze, hogy most már muszáj, hogy összeszedjék magukat és hogy elfogyott a türelmem.
Olyannyira felhúztam magam, hogy tuti normális vérnyomást mértek volna, nem pedig a szokásos, földöntúli 90/63-asat, ami lenni szokott... Kollégáim mindig élvezik, ha kijövök a sodromból; azt mondják, ritka pillanat és ilyenkor mindig bámulnak, mert nagyon jól áll nekem, és tetszik nekik, ha füstöl a fejem. Tegyük hozzá, hogy ezt mind angolul.... Hát, ha csak ez kell. :)
Na ilyen az, amikor kitör az "Alvó Vulkán".
Lassan sikerült megnyugodnom. Relaxálásképpen meghallgattam Jason Mraz Bella Luna c. dalát, amit nemrég fedeztem föl, és bevallom, nem ismertem. Ajánlom mindenki figyelmébe a fülbemászó dallamokat, megéri belehallgatni! Tényleg!
http://www.youtube.com/watch?v=FC9aHY3bej4
Jó éjt, Holdacska!
