Úúúúúúúúú, basszus!!!!
De rég volt már ilyen!!! Kijött minden. Először ugráltam és táncoltam, mint az állat. Néha még az erkélyre is kiugráltam és hangosan énekeltem, hogy a járókelők csak úgy néztek. De egyáltalán nem zavart. Aztán angolul kezdtem beszélni, leginkább káromkodtam. Jól éreztem magam és a bor elvarázsolt.
Aztán már nem bírtam tovább és a padlón feküdtem és onnan löktem a rizsát. A többiek csak mosolyogtak. :) Azt mondták aranyos vagyok. Cuki. Hát nem tudom. A nyelvem összeakadt és a mozgáskoordinációm sem az igazi. Lebegek... Levitation...
Olgi végig ajánlgatott engem. Hiába. Nem kell más.
Ja, és Keresztapa, alias Don Corleone látott tegnap sétálni és azt mondta, nagyon látni rajtam, hogy borzasztó szomorú vagyok... Bár pont most kezdem az egészet a helyére tenni magamban.
Anyám, most látna valaki gépelni, azt hinné, hogy egy 100 éves nő gépel, olyan lassú vagyok... :)))) Hiába na, még nem vagyok magamnál... Mennyit ugráltam, te jó ég!!!! Felért egy futással szerintem!!! Plussz énekeltem is ahogy a torkomon kifért.
Jó volt. Kellett ez már.
Holnap, illetve ma korán kelek, ki kell mennem a térre. Hátha...
Így el is teszem magam. Nem kell altatni. A földön is majdnem elaludtam odaát...
Ja, és mikor fog végre szeretni valaki engem????
