...annál szörnyűbb, amikor péntek este az ember itthon ül, és semmihez sincs kedve. Magányában éppen blogot ír, és hallja, ahogyan a szomszédból áthallatszik a tévé, mert az bömböl. Futáshoz, alváshoz fáradt, zene még csak, csak, a kereső dögunalom, filmnézéshez vagy olvasáshoz pedig agyilag túl zokni. Mosogatáshoz, mosás berakáshoz lusta, ügyintézéshez túl nemtörődöm.
Egyedül vagyok. Most nagyon tré.
Már csak három és fél nap, és kiderül, hogy alakul a sorsom. Már nagyon várom, de az idő most ólomlábon jár. És ez idegőrlő.
