2009. augusztus 31., hétfő

Országomat egy lóért!

Mondta III. Richárd. Országomat egy patentért! Ezt meg én mondom.

Reggel a lehel téri szaki amikor meglátta a szandálom félig kihúzva a táskámból, azt mondta, elő se vegyem, nem tudja megcsinálni. Kérdeztem, akkor ki tudja. Fogalma sincs, ő egész nap a boltban van, nem járja a várost. A végén kinyögte, hogy max. bőrdíszműves, de az is bizonytalan.

„Szuper”…

Honnan a fenéből vegyek bőrdíszművest? Belőlük is alig van már. Ennyire nehéz ügy egy patent?

Na de mondok jobbat! Reggel gusztusom támadt egy túró rudira, mert nagyon éhes voltam. Végigmentem a büfésoron, vagy 5 helyen voltam, köztük olyannál is, ahol azelőtt volt (Relay’s újságos, Fornetti), és egy helyen sem volt.

Tényleg ilyen magas az az igény, hogy valaki egy patentot tegyen vissza és hogy egy büfében/kisboltban/péknél lehessen túró rudit kapni?

Hát igen, ezek szerint én akarok sokat.