Ami nehezen jött, könnyen megy...
Istenem... és pont ma néztem meg a Trainspottingot, és esküszöm kedvem lenne most belőni magam nekem is! És még kólám sincs itthon, hogy a maradék Bacardit meg tudjam inni, hogy legalább aludni tudjak. Freud szerint nincsenek véletlenek... Az isten b.... meg Freudot, hogy egy csomó mindent elcseszett a hülye elméleteivel, kezdve a véletlennel és a hüvelyi orgazmussal!
Csak töröm a fejem, hogy a sors miért így rendezte. Miért, miért, miért? Ja, nem lehet egyszerre két jó dolgot bevonzani. Mi? Túl sok lenne belőle: új meló és pasi már nem jár együtt.
Megint átk....ták az a fejem!!! Vajon mennyire őszinte (hm... Ö szinte) az, aki az elejétől kezdve arról papol, hogy komoly kapcsolatot keres? Mennyire őszinte mással és magával szemben? Melyik a rosszabb, ha magát, vagy a másikat veri át? Azt hiszem, holtverseny...
Persze ezt most csak a keserűség mondatja velem. Nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudhatom, milyen ez. De akkor is!
Elegem van! Elegem van a keresésből! Nem akarok fent lenni a sok idióta barom között. Hihetetlennek tűnt, hogy volt valaki, aki szellemileg, lelkileg is bejött és még szikra is volt. Hát így jártam. Ezen most nehéz lesz túljutni. Nagyon.
Mikor adja oda az ég, azt, akit nekem szánt és aki akar is engem?????!!!!
Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
