Bedurrant a Szüzsé (Margit-sziget) és a Gellért-hegy. Így mondom azt, amikor a fák levelei elérték azt a kellő színfokozatot ősszel, ami gyönyörűségessé teszi őket. Ilyenkor, a születésnapom körül szokott olyan színpompát ölteni a természet, ami lenyűgöz. A nap már megcsípte a fák lombját, és sárga, narancs, piros színekben virítanak. Minden évben megfigyelem. Reggel, kutyasétáltatás közben, munkába menet és haza jövet is. Nem tudom, hogy rajtam kívül létezik-e még ember, aki figyel erre. Manapság ilyen apró örömöket már észre sem vesznek az emberek.
A szigetet a legjobb ilyenkor a Margit-hídról nézni, mondjuk ahogy halad a 4-6-os villamos. Hihetetlen látvány, garantálom! Pláne ilyen reggelen, amikor csípős ugyan az idő és már látja az ember a saját leheletét, de süt a nap. Még egy eset van, amikor iszonyú jó a kontraszt: ha be van borulva az ég. Na akkor a kékesszürke ég és a sárga lomb nagyon bitangul néz ki együtt.
A hegyet pedig a 2-es villamosról, vagy a 15-ös buszról a legjobb megfigyelni. Itt a hegy lábánál található vízesésnél tekergő vadszőlő szerű növény látványa brutális: izzó vörös. Egy két ilyen piros fát is lehet találni a hegyen itt-ott, de többségében sárga és narancs uralja a hegyet. Csodás.
Megyek is, megnézem a hegyet. A szigetet reggel már láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése