Másodjára is jól éreztem magam. Igaz, most volt pár olyan mondata, amely elgondolkodtatott, hogy vajon milyen karakterű ember is ő valójában. Lehet, hogy mégis négyes? Anyám! Feltettem mindkét kérdést, és háááát... mit mondjak? A válasz alapján 4-es... Uh....
Szóba került a rajzolás. Nem tudom, miért, de megkérdeztem, rajzolna-e nekem. Azóta ezen töprengek, hogy mennyire etikus vagy nem a saját szolgálatomba állítani ezt a tudást.
Nagyon gáz a rajz. Tele haraggal, múltbeli sérülésekkel, nulla jövőképpel, és akkor a többit még nem is említettem. Nagyon egyedi, nem mondom, és egy csomó mindent nem is tudok rajta összetenni. Már látom Márti arcát, ahogy betorzul a rajz láttán....
Hogyan tovább? Passz. De ő legalább az embert akarja, és nem játszadozik és nem szívat.
Most kopog az eső a tetőn, mécsesek égnek az ablakomban, itt a kutya mellettem, halk zene szól és pihenek. Imádom ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése