2009. október 29., csütörtök

Galagonya vagyok!

Ugye érzi az Olvasó azt, amit én is? Hogy ez a vers tele van lüktetéssel és feszültséggel - legalábbis akkor igen, ha úgy szavalja az ember, ahogy én.

Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Galagonya vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése