Akkor mondom. Pénteken jött meg a szövettan eredménye: jóindulatú daganat. Mellbe vágott. Akkor is, ha a jóindulatútól nem kell tartani. Úgy gondolom, jelzés értékű, és mindenképpen foglalkozni kell a lelki hátterével. Annál is inkább, mert a kutya összeköttetésben van a gazdával, és ez azt jelenti, hogy bennem sem stimmel valami. Lelkileg, persze. Úgyhogy Timmyvel rajta vagyunk a megoldáson.
Ma elmentünk varratszedésre. Munka után rohantam haza, hogy aztán újra rohanhassak az ebbel a dokihoz. Basszus, nem most túrják fel a 2-es villamos vonalát és jár pótló busz helyette?! Áááá! (Mindegy, mert jó, hogy megcsinálják, ha minden igaz október végétől a teljes szakaszon fog járni a kettes. Végre jöhetek ezzel haza, utálok metrózni, 6 éven keresztül a föld alatt közlekedtem, elég volt.)
És naná, hogy szimpla buszt állítanak be, hogy véletlenül se férjen el rajta a nép. Hátul, ahol hely van a következő kép fogadott: babakocsi, kis bicikli, bőrönd. Mindez sok sok emberrel. Na ide kellett felférnük. Direkt villamossal megyünk már egy ideje az orvoshoz, mert szellősebb, jobban el lehet férni rajta és a mozgása is kiszámíthatóbb, mint a buszé, erre nem úsztuk meg a buszozást. Tetejébe még az eső is elkezdett esni, mire leszálltunk. Még az a szerencse, hogy volt kapucnim. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért kell nekem ilyen nehézségeken keresztülmennem...?
A rendelőbe egy órával zárás előtt értünk oda és csak ketten voltak előttünk. De iszonyú lassan haladtunk. Aztán amikor bement a következő kutyus, bejött a rendelőbe még négy! Te jó isten!
A varratot kiszedte a Balázs; kutyám úgy remegett, mint a kocsonya, így hátulról átöleltem. Éreztem, ahogy zakatol a pici szíve. Aztán átbeszéltük ezt a daganat témát, és ahogyan már telefonon egyeztettünk, kértem a hasi röntgent és ultrahangot, hogy kizárhassuk a belső daganat témát.
Hál' istennek minden negatív. Mostantól félévente kell ilyet nézetni (ha rendes a gazdi, de hát én az vagyok). Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Szóval akkor évente vérkép, és félévente röntgen+hasi ultrahang. (A múltkori fülgyulladás helyre jött.)
Így hű négylábúmat teljesen rendbe tetettem és átnézettem. Kész a kisasszony. Amikor valaki lefitymálóan mondja, hogy nekem "csak egy kutyám" van, szeretném jelezni, hogy az elmúlt 30 napban csupán csak orvosi szempontból (kombinált oltás+fülkezelés, műtét+szövettan, röntgen+hasi ultrahang) 43 ezer forintot (!!!) költöttem rá, és persze erre jön még rá a kaja, aminek több, mint ezer forint kilója. Minden pénzt megér, és nem sajnálom (ha sajnálnám, nem kértem volna egy vizsgálatot sem), csak a miheztartás végett írom, hogy simán felér egy gyerek büdzsével.
Ahogy kiléptünk a rakpartra, láttam, hogy időközben az eső rákezdett. Az ördögbe, gondoltam, de valahogy mégsem bántam. Feltettem a kapucnimat, és nekivágtunk az újabb villamospótlózásnak. Szerencsére már alig volt utas, viszont a rakparton lépésben lehetett csak haladni. Most ez sem zavart. Néztem a kivilágított Budai Várat és a Lánchidat. Szeretem nézni a várost: ilyenkor esőben valahogy annyira más...
Hihetetlen ez a kutya! Amikor hazaértünk, örömében vakkantott egy jó nagyot és rám mosolygott... Na ezért nem bánom én azt a 43 ezer forintot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése