Volt meglepetés! Nem is akármilyen, ezért nagyon örültem neki, és nagyon becsülöm érte Timmyt, hogy ilyen állapotban is képes volt erre (lásd In Memoriam Csoki c. írásom).
Felhívtam, mert valamit meg kellett kérdeznem egy hollandiai állásajánlattal kapcsolatban, és kérdezősködni kezdett, hogy vajon ma előbb megyek-e haza, és hogy mit fogok az este csinálni. "Hülye" kilencesként meg sem fordult a fejemben, hogy miért kérdezheti mindezt. Aztán délután az üzemorvostól jövök vissza a helyemre éppen, és ott áll egy nő Rák kollégám volt asztalánál. Nézem, ki az isten ez, de nem ismertem fel, csak amikor elhúzta a száját és az fülig ért. Imádom a mosolyát.
Beugrott meglátogatni. Annyira jó volt őt látni! Augusztusban találkoztunk utoljára, és erre ott van, kezében egy gyönyörűséges mini korallvirággal padlizsán színű kaspóban. Annyira jól esett, hogy meglepett saját magával! Köszönöm, Timmy!
Ezen felbuzdulva hazafelé elhatároztam, hogy valamilyen minimális szinten megünnepeljük itthon vénülésem napját a kutyával.
Nos így sikerült. A krémes a kutyáé, a Sacher torta az enyém (amúgy észrevettétek, hogy a sütemények ára és mérete fordítottan arányos?), a mécses gyertya helyett van, és ott az ajándék virág is. Mellé belőttem a Wham! Freedom c. számát (nem összetévesztendő GM Freedom '90 számával!) és így emlékezett meg két Skorpió (kutyám is az!) október 27-ről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése