2012. szeptember 27., csütörtök

Dőlés

Sosem fogom megérteni, hogy a férfiak miért hazudnak és miért nem mernek annyira tökösek lenni, hogy megmondják, ha valami nem kóser.

Koptat. Naná, hogy érzem. De miért kell bekamuzni, hogy dolgozik, amikor otthon van? Megértném, hogy nincs kedve találkozni, van az úgy az emberrel néha. Nem ez a durva, hanem az, hogy azt kamuzza, hogy dolgozik... Miért kell ezt csinálni a másikkal? Nem értem... És tényleg ennyire hülyének néz, hogy nem jövök rá...? Utttyan már... Egy Sherlock Holmes-szal vetekedő kutatóval és elmével van dolga! Persze, hogy lebuktattam... És még merte azt hazudni, hogy ő őszinte. Hát ennyire az.

Megszűnt a szememben férfinak lenni. KUKÁBA vele!

És eszembe jut Pink dalszövege:

„I was fine before you walked into my life...”

Tényleg nem is kellenek férfiak. Olyan jól éreztem magam a bőrömben, amíg nem zavart be. 

Már megint rosszkor voltam rossz helyen...
Az asztrológia tanárommal megnéztük a direkciókat, és azt látni, hogy ő 1 év múlva lesz kiéhezett a párkapcsolatra. Már elkezdődött benne, de majd pontosan 1 év múlva jön el... Úgyhogy megint előfutár voltam... "Remek"... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése