Átfordulás

Valami nem stimmelt itt... Hirtelen belém villant valami és kattogni kezdett bennem. Az, hogy nem kéne ennyire csaponganom, ennyire hisztiznem, ennyire felkapnom a vizet, ennyire bizalmatlannak lenni, ennyire zártnak, ennyire óvatosnak... Azt éreztem, hogy átestem a ló túloldalára az óvatosságban, és feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon mit akar megmutatni az élet nekem ezen férfi által. És rájöttem. Pontosan azt, hogy túl merev vagyok, hogy túl óvatos, hogy félek... És egyszer csak leesett a húszfilléres, hogy nyitni kell... Igen, akkor sebezhetővé válok, de másképp nem megy, sajnos. Arra is rájöttem, hogy nem szabad, hogy elvárásaim legyenek. Nem kéne kötni az ebet a karóhoz, hogy márpedig hívjon föl, márpedig viselkedjen így vagy úgy. S lepergett előttem az, hogy annyiszor elrontottam már azzal, hogy türelmetlen voltam, vagy kiakadtam, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy én szerettem volna.

Amint ez lefutott bennem, valami átfordult. Elengedtem minden elvárást és görcsöt, és úgy voltam vele, hogy mindegy, mi lesz. És érdekes módon sokkal felszabadultabban tudtam vele kommunikálni. Azóta élvezem a pajkos és pajzán levelezéseket, minden nap van kommunikáció, és ez jó. Izgalmas, vágyakozással teli...

És mit érzek Vele kapcsolatban? Azt, hogy ő is sérült a válásában, és hogy ő is óvatos és hogy ő is bizalmatlan. Azt, hogy az elmúlt 5 év neki is a csapongásokról szólt. Na meg a munkáról és a gyerekről. Az ő esetében a kérdés az, hogy be tud-e engedni még valakit újra az életébe olyan szinten, hogy változtatni akarjon, hogy vele akarjon lenni... Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ebből lehet mégis valami... Persze, lehet, hogy tévedek.

Aztán mivel ennyi minden dúlt bennem, húztam rá Tarot-kártyát és az alábbi sor jött ki, melynek mesterem általi értelmezése hallatán ledöbbentem, mert pontosan azt mutatja, amit fent vázoltam. Márpedig az érzésem előbb volt, mint a húzás, és a mesterem nem tudta, én mit érzek...
A kérdés, amire húztam a kártyát: Mit adhat ez a kapcsolat, ha beleengedem magam, ha engedek ennek a férfinak?


Nehézség: A világ
Női kártya. A nehézség, az ütközés ebben a helyzetben az, hogy még mindig bizonytalan vagyok a helyzetemet tekintve. Hogy mit szabad nekem és mit nem, hogy hogyan kezeljenek, hogy ki is vagyok én. - És pontosan ezt a csapongást, vergődést éltem meg a hétvégén.

Pozitív: A remete
Férfi lap. A férfi nagyon be van zárkózva, elszigetelt életet él. Segítségére lehetek, hogy újra részt vehessen az életben. - A megérzésem ugye az volt, hogy vajon mer-e ő még valakivel élni... Ez a lap is megállja a helyét!

Végkifejlet: A nap
Vagyis a harmónia, az egy húron pendülés, szerelem, hosszútávú, jó együttműködés. - S valóban... érzem, hogy ez jó lehet!


Tegnap találkoztam vele másodjára. Sétáltunk. Közben sokat nevettünk. Jó vele lenni. Tetszik és bírom is a humorát. Persze, iszonyatosan vonz is ez a férfi - ördög tudja, miért. Ettünk palacsintát, aztán még egy nagy kanyart sétáltunk. Istenem, olyan jó érzés, amikor séta közben, óvatosan, éppen csak hogy átkarolja a derekam, hogy segítsen fellépni a járdára. :-)) Na meg, ahogy séta közben meg-megérinti a hajam... Közeledik...
beültünk még a kocsijába picit. A hajamba túrt, én pedig hagytam, mert imádom, ha cirógatják a hajam... És egyszer végre valahára élveztem, hogy kapok, nem pedig csak adok... Az érintése olyannyira jó, hogy gyakorlatilag a Niagara vízesés komplett sivatag a bugyimhoz képest... Hogy valami jelt is adjak, óvatosan, finoman és lágyan megpusziltam a kisujja hegyét. Gyönyörű keze van! Aztán picit megnyomkodtam a vállát, lapockáját és nyakát, mert nagyon fáradt volt. Nem csókolt még meg. De nem bánom. Jó ez a fokozatosság és a vágyakozás.... Már nem is tudom, mikor volt utoljára ilyenben részem... Végig a Kis hableány c. rajzfilm egy dala volt a fülemben, melynek címe: A lány csókra vár. :-DD

Hajnali egykor indultunk haza. Ő lekanyarodott jobbra, nekem egyenesen kellett tovább mennem. Benyomta az elakadásjelzőt, így köszönt. Én meg villantottam rá egyet. És jaaj... tudom, ez hülye, női baromság, de már ez is valami kapcsot jelentett valahogy...

Még nem merem elhinni, hogy szerethetek... de lassan az az izé itt, bent kezd megdobbanni...