Semmi extra

Nem tudom, mi van... Értem, hogy szingli vagyok, értem, hogy már nem vagyok depis Zsolt miatt (sem senki más miatt), értem, hogy a szívem sem foglalt, értem, hogy már rég sírtam, vagyis viszonylag stabil vagyok, értem, hogy a tánc miatt a testtartásom klasszisokkal jobb, de akkor is... Felveszem a turizott, fekete, karcsúsított kord kabátomat, ami térd felettig ér, egy farmert, a western hatású barna, szaladós bokacsizmámat, egy sálat, a keresztpántos Benetton táskámat és felteszem az alap sminkemet, és... És mindenki megbámul az utcán. Boldog, boldogtalan. Fiatal, közép korú, idősebb férfiak. Mindenki megbámul. Pedig nincs rajtam semmi extra! Ami durva, hogy még néha csajok és nők is megnéznek. Nőként én is meg szoktam nézni egy másik nőt, ha mondjuk jól öltözködik és valami cuccot el akarok lesni, de hát rajtam ebben a szerkóban semmit sem lehet... Na nem mintha zavarna a figyelő tekintet - pláne a férfiak részéről. Csak nem értem tényleg... Még ha magas sarkúban lennék és szebben lennék sminkelve, és egy elegáns, egy gombsoros, szövetkabát lenne rajtam, lakkbőr táskával, akkor azt mondanám, hogy oké. De így...? Furi. Biztos, hogy még mindig kint van a homlokomon a "dugj meg tábla!"... :-)