4-es

Jól érezte Andek majd' négy évvel ezelőtt... Na persze, hiszen ő is Skorpió, ráadásul Skorpió aszcendenssel. Mártiban áprilisban merült föl először. Akkor nem hittem, hogy az vagyok, mondván, hogy nekem nincsenek olyan vevőkéim, mint a Négyeseknek, nem vagyok annyira spirituális, annyira boszorkányos. De figyeltem magam, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok dolog valóban hajaz a Négyességre. Ellenben ha valakinek valami sikerül, nem vagyok irigy, tudok örülni a másik boldogságának. Ez azt jelenti, hogy egészséges szinten vagyok. 
Amikor egy hete útmutatásért felkerestem Mártit, hogy hogyan kezeljem a családomban kialakult válságot és az apám játszmáit, szóba került ez a téma is. Megemlítettem azt is, hogy nem vagyok sértődős, mint a Négyesek, tehát sosem tudnék felállni és otthagyni valakit azért, mert megsértett. Azt viszont aláírom, hogy könnyű megbántani. 

-Az ugyanaz, Gizus, csak a mértékén vitatkozunk. Nagyon könnyen megbántódsz, hihetetlen érzékeny vagy. - mondta Márti. - Nagyon nehezen jutsz túl dolgokon.

Ez igaz. Így hát megállapítottuk, hogy nem Kilences, hanem Négyes vagyok. Ne feledjük, hogy a Négyeseket "érzékenyeknek" (oh yeah, már megint helyben vagyunk az érzékenységgel, bingo...), "különcöknek", "művészeknek" aposztrofálják. Még barátkoznom kell ezzel a léttel... Azért elég skizo egy állapot 4-esnek és az önfeláldozónak lenni egy személyben. Mert aláírom, hogy bizonyos tekintetben igénylem a figyelmet, ugyanakkor tudom magamról, hogy valóban fel tudom magam áldozni és csak adok, csak adok, csak adok, mint egy barom. És ez ellentmondás, vagy inkább két, feszítő erő egy lélekben.

Igyekszem a pozitív oldalára koncentrálni és nem arra, hogy egy Négyesnek semmi sem jó, vagy hogy örökre egyedül marad. Momentán hiszem, és vallom, hogy igen is jár nekem a boldogság, jár nekem egy Igazi, és szeretnék boldog lenni. 
És az élet, ahogy fejlődöm, s megtanulok Nőnek lenni, s kialakul a tartás bennem, egyre jobb és jobb férfiakat dob. Ott volt Szolga, akivel eljutottam addig, hogy randizgassak, romantikázzak, ne pedig az első alkalommal ágyba bújjak. Aztán jött Csaba, akivel ugyanúgy átélhettem a randizás bizsergető érzését, mi több, elvitt vacsorázni, amit eddig senki sem tett meg értem! Senki. Az más kérdés, hogy Csaba jelenleg egy sértett állapotban van és nem dolgozta föl az őt ért eseményeket és kvázi siratófalnak használt. DE, és itt jön a DE! Tudtam nemet mondani, és hamar felismerni, hogy nekem ez nem pálya. Nem én tudom megmenteni (és nem is akarom), hanem ő saját magát. Nekem nem olyan férfi kell, aki csak saját magára gondol és aki csak saját magával foglalkozik. Lássuk be, elég gáz, ha egy több órás vacsorán egy, azaz egy kérdése bírt felém lenni. Egyébként is utálok úgy beszélgetni, hogy nekem kell kérdésekkel meg sztorikkal fenntartani a beszélgetést... Szörnyű...
A lényeg, hogy látom a fejlődésemet, látom, hogy tartom magam és igen is legyen a férfinak annyi pénze, hogy egy teára meg tudjon hívni. Akarjon randizni, romantikázni, akarjon megismerni. És ha erre képtelen, akkor nem az én emberem. Ennyi.