Maximum olyankor juthatok eszébe, amikor mondjuk veszekedés van otthon. Nem hiszem, hogy a szünet alatt soha egy pillanatig ne gondolna rám, de azt kétlem, hogy olyan szinten sóvárog utánam, mint ahogyan azt én teszem.
Tavaly rosszabb volt. Idén már könnyebb. Talán a gyakorlat miatt is, amit most kell végeznem és amely azt hivatott elősegíteni, hogy leszokjak róla. De istenem... akkor is... nekem Ő a FÉRFI. Akkor is, ha egoista, opportunista, hazug és lelkileg fejletlen. Soha senki nem volt rám ilyen hatással. Mindenét szeretem: a mozdulatait, a kiállását, az öltözködését, a hangját, a mosolyát, a nevetését, a testét, a szenvedélyét, az eszét. Olyan élményeim voltak vele, mint soha senkivel, és elképzelni sem tudom, hogy valakivel valaha olyan jó lesz, mint vele. Hihetetlen testi vonzalom (is) van kettőnk között. A múltkor megérintette a kisujjával a kisujjamat és az egész testem beleborzongott. Ő meg, amikor megérint, elkapja a szenvedély és azt mondja, nem tud ellenállni nekem, úgy vonzom.
Time szerint szerelmes vagyok belé, Leó pedig szenvedélyt és szeretetet érez irántam, de nem szerelmet, mint én.
És mégis.
Most ölöm ki magamból.
Másodszor.
Elsőre csak átmenetileg sikerült.
Hihetetlen, hogy az egónk hogy el tudja nyomni az eszünket és a tényeket, amelyek világosabbak a napnál is. Akkor is, amikor már több a fájdalom, mint a boldogság, amit az ember a kapcsolatból kaphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése