Olyan, mintha idegen lennék a saját családomban. Szeretem őket, de már nem tudok az itteni dolgokkal azonosulni, és otthon sem érzem már magam itt. Tulajdonképpen már várom, hogy haza mehessek, és a saját dolgaim, rend és tisztaság vegyen körül. Ez a pár nap számomra elég. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, de aztán mennem kell, mert olyan, mintha kalitkába zárnának.
December 25-én is és 26-án is aludtam vagy három órát délután. Most hozom be az alvásrestanciámat. Most, 26-án idióta álmom volt.
A Lágymányosi-híd alatt, a lépcsőn ültem a bátyámmal, és Martin L. Gore-ral a Depeche Mode-ból. (Hogy ez hogy jött ide???) Beszélgettünk, majd egyszer csak egy marha nagy tartályból vizet öntöttek ki a híd alatt, ahol építkezés folyt. Ez nagyon megnövelte a Duna vízszintjét, és az fenyegetően kezdett el hullámozni. A bátyám felült valami szerkezetre és lelépett. Mi ott maradtunk Martinnal, és szóltak, hogy veszély van, egy helikopter fog minket elvinni egy toronyba. Úgy lett. A toronyban vészeltük át a veszélyt, ahol egy pici, amolyan gyerekeknek szánt meleg vizes medencébe ültünk bele. Itt megkérdeztem tőle, milyen zenét szokott hallgatni, s hozzátettem, hogy biztosan nem magukat hallgatja szabadidejében. Martinnak betorzult a feje és azt mondta, ráhibáztam, és az anyjával ebből állandó vitája volt, van.
Na, ha valaki ezt megfejti!
Tegnap pedig jégtörő hajón voltam álmomban, és a vízben körülöttem a jégtáblák között döglött, fekete tehenek voltak. Na? Egyik álom jobb, mint a másik. Pláne így, karácsony táján. Már magam is elgondolkozom, hogy mi lehet a tudatalattimban...
Most segítsetek! Kezd nagyon hiányozni... Csinálom szorgosan a gyakorlatokat, és mégis... Eddig minden nap abszolváltam a napi 5 feladatot, ezzel nincs gond. A baj velem van. Hiányzik... Nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése