2009. december 27., vasárnap

December 26.

A harmadik nap. Már nehezebben viselem. Még az a szerencse, hogy itt a kutya, akit mindenki szeret és eltereli a figyelmet. No meg a bátyám, aki azért akármennyire is szörnyű stílussal bír, valahogy feldobja az ittlétemet. Ugyanakkor egoisztikus megnyilvánulásai tényleg gyomorforgatóak, és nem is értem, hogyan beszélhet így Anyámmal. Ugráltatja egész nap, lecseszi, amiért elfelejtett neki sonkát tenni a tükörtojás alá stb. Az a szerencsétlen egész héten süt-főz, hulla fáradt, ő meg a sonka miatt lecseszi... És még röhög is hozzá. Anyám meg a 2-es enneagram karakterével persze kiszolgálja, és fel sem veszi ezeket a beszólásokat.

Olyan, mintha idegen lennék a saját családomban. Szeretem őket, de már nem tudok az itteni dolgokkal azonosulni, és otthon sem érzem már magam itt. Tulajdonképpen már várom, hogy haza mehessek, és a saját dolgaim, rend és tisztaság vegyen körül. Ez a pár nap számomra elég. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, de aztán mennem kell, mert olyan, mintha kalitkába zárnának.

December 25-én is és 26-án is aludtam vagy három órát délután. Most hozom be az alvásrestanciámat. Most, 26-án idióta álmom volt.

A Lágymányosi-híd alatt, a lépcsőn ültem a bátyámmal, és Martin L. Gore-ral a Depeche Mode-ból. (Hogy ez hogy jött ide???) Beszélgettünk, majd egyszer csak egy marha nagy tartályból vizet öntöttek ki a híd alatt, ahol építkezés folyt. Ez nagyon megnövelte a Duna vízszintjét, és az fenyegetően kezdett el hullámozni. A bátyám felült valami szerkezetre és lelépett. Mi ott maradtunk Martinnal, és szóltak, hogy veszély van, egy helikopter fog minket elvinni egy toronyba. Úgy lett. A toronyban vészeltük át a veszélyt, ahol egy pici, amolyan gyerekeknek szánt meleg vizes medencébe ültünk bele. Itt megkérdeztem tőle, milyen zenét szokott hallgatni, s hozzátettem, hogy biztosan nem magukat hallgatja szabadidejében. Martinnak betorzult a feje és azt mondta, ráhibáztam, és az anyjával ebből állandó vitája volt, van.

Na, ha valaki ezt megfejti!

Tegnap pedig jégtörő hajón voltam álmomban, és a vízben körülöttem a jégtáblák között döglött, fekete tehenek voltak. Na? Egyik álom jobb, mint a másik. Pláne így, karácsony táján. Már magam is elgondolkozom, hogy mi lehet a tudatalattimban...

Most segítsetek! Kezd nagyon hiányozni... Csinálom szorgosan a gyakorlatokat, és mégis... Eddig minden nap abszolváltam a napi 5 feladatot, ezzel nincs gond. A baj velem van. Hiányzik... Nagyon...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése