Mindig megdöbbenek azon, hogy az egyik percben még épp, hogy enyhül az idő és lassan emelkedik a nappali hőmérséklet, előbújik a nap, a másikban pedig este lemegyek a kutyával sétálni, és az a kép fogad, hogy a fákon megindultak a hajtások, kis levelek máris lombot alkotnak a csupasz fákon. Az egyik nap még sehol semmi, a másikon pedig már a leveleken átszűrődik az égbolt fénye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése