Milyen szép is a nyelvünk. Nem? Egy hangzó, és jelölhetjük azt, aki közel áll a szívünkhöz: Őt. Megint a két véglet van: az egyik percben azt várom, hogy írjon, írjon, írjon, mert nagyon tetszik (mindenhogy), a másikban pedig nem sajnálom, mert nincs szükségem még egy emberre, aki szökő évente ér rám. És nehéz betartani a szabályokat is. Pedig azt hiszem, most a türelem fontos. Aztán lehet, hogy ő is olyan, mint a többi: szép duma, aktivitás addig, amíg érdekes vagyok, aztán lepattan egy szó nélkül. Akkor csalódnék, mert nagyon nem olyannak tűnt. Persze a látszat mindig csal.
Holnaptól festünk. Hát izgi lesz. És fárasztó. Ma még gyorsan futottam egyet, mert most jó pár napig semmi sem lesz.
Fáradt vagyok. Nagyon. De legalább megtaláltam azt az REM dalt, ami 3 napja a fülemben van.
http://www.youtube.com/watch?v=Um2C0uEDDZg&feature=related
