Elképesztő, hogy mennyire nem tudunk az anyanyelvünkön kommunikálni. Ma reggel konstatáltam, hogy elzárták a melegvizet. Hideg az van, szerencsére. A sétából visszafele vettem csak észre a liftajtóra kitett fecnit, melyen a következő szöveg állt a házmester elég primitív írásképével:
"A mai napon a vízelzárás szünetel."
Tehát ha a vízelzárás szünetel, akkor van víz. Persze, hogy azt akarta mondani, hogy a vizet elzártuk, és a vízszolgáltatás szünetel. De mégis... Azért ez már általános iskola harmadik osztályában is megy. Talán... (???) Ki tudja.
Erről megint csak egy Timivel folytatott beszélgetésem jut az eszembe. A kozmetika tankönyvről beszélgettünk, meg arról, hogy a terminológia is helytelenül alakul ki. Mert a szakma úgy mondja, hogy "pótoljuk a vízhiányt". Ez ugyanaz, mint a vízelzárás szünetel. Mert ha a vízhiányt pótlom, akkor tovább szárítom a bőrt. Helyesen úgy szólna, hogy pótlom a vizet. Na mindegy. Már nem is húzom föl magam, csak teljesen elképedek belülről, amikor ilyet olvasok vasárnap reggel a liftajtón. No meg azt, hogy "ELEVÁTOR". Így, á-val.
Más.
Első, nyugodt hétvégénk a felújított lakásban. Abba gondoltam bele, hogy azért akármennyire is felfordulás volt itt azalatt az egy hét alatt, és kosz meg mocsok, és akármennyire is elfáradtam, hihetetlen nagy élmény volt. És egyfajta szabadság és önállóság érzetem volt pusztán már attól is, hogy nőként, egyedül, éjfélig ajtót mázoltam. Aztán az jutott az eszembe, hogy akármennyire is vigyázok a lakásra ennyire szép és tiszta nem lesz már sosem. Még érezni a festékek és az új konyhabútor fa szagát, még minden sarok tiszta. Gyönyörű minden és élvezet belépni ide. Délután nagyot is aludtunk Grétivel, nyitott ablaknál. Gréti is gyönyörű lett. Eddig is az volt, de így, megnyírva még szebb. És én nagyon büszke vagyok rá.
Végre beírtam magamról szöveget a társkeresőbe. Nem sokat, de ennyi épp elég. Van, aki oldalakat rizsázik, és van, aki csak annyit ír, hogy "ismerj meg!", amit rendkívül fantáziátlannak tartok. Jó érzés felvállalni magam, amilyen vagyok: csapongó. Ha ez valakit megmozgat, akkor jó, ha meg nem, akkor viszontlátásra.
Azért akadnak olyanok is, akik csak a képet nézik és el sem olvassák az adatlapom. Így jártam ma is egy kopasz, nyolckeres figurával. Félreértés ne essék, nem volt roma. Még csúnyának sem mondanám; magas volt és izmos, ápolt és igényes. Volt egy lezser képe, meg egy öltönyös képe fönt. Meg akart ismerni, és mindezt udvarias módon indította.
Úgy látszik, azért fejlődök, mert már akkor levágtam, miről szól az egész, amikor azt felelte, hogy ő jobban szereti a személyes dolgokat. Visszakérdeztem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy ha találkoznánk, akkor elárasztana kérdésekkel, vagy nekem esne. Na ki is ugrasztottam a nyulat a bokroból.
Az igazság az, hogy még azzal sincs baj, ha valaki csak szexelni akar. De az, hogy az érdekelje a legjobban, hogy én hányszor és milyen gyorsan élvezek el, azt nem hiszem, hogy egy vadidegennek meg kellene mondanom. Azt válaszoltam, hogy minden attól is függ, hogy a másik mennyire figyel és mit csinál. Erre ő: "Azért azt csak tudod, milyen gyorsan élvezel el egy jó behatoláskor." Itt már egészen úgy éreztem, hogy egy baknyúllal van dolgom, ezért a következőt feleltem: "Számomra a szex nem versenyfutás, de úgy látom nálad a gyorsaság a fontos." Erre elnézést kért a zaklatásért és elköszönt. Legalább elköszönt. Maradjunk ennyiben. Ehhez is kell némi IQ.
