Csodásan indult a reggel. Tavaszi illat terjengett a levegőben, a nap sütött, a madarak csiripeltek. Grétivel nagyot sétáltunk. Én pedig örültem annak, hogy:
-tegnap végre létrehoztam a blogot,
-túl vagyok a Leó sztorin,
-elérkezett a rajzelemző tanfolyam napja.
Mielőtt elindultam, visszahívtam anyuékat. Nekem estek, mert tegnap este nem értek el. Nem volt kedvem beszélni velük, ez az igazság. Megértem is őket, meg nem is. Úgy érzem, megfulladok attól, hogy ezt a "minden héten be kell jelentkezned" elvárást rám tolják. Ettől még inkább elmegy a kedvem. De nem értik.
Este, a tanfolyam után felhívtam őket, hogy normálisan átbeszéljük az egészet. Apu adta anyut. Anyu filmet nézett, és szerinte már mindent megbeszéltünk. Nem értem. Hát akkor majd beszélünk máskor.
A tanfolyam jó volt, eltekintve attól, hogy fájt a tarkóm egész nap. Szeretek az Édenben lenni, és jó ismerős arcokat újra látni.
Siettem haza a kutyához. Aztán blogot írni.
Mindjárt megyünk második körre az ebbel. Utána alvás, mert fáradt vagyok. Kimarad ma a futás.