Zár

Elaludtam. Ma annyi tennivaló van pedig, gondoltam. Így gyorsan felkaptam valamit és már lent is voltam a kutyával. Utána nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy muszáj lemenni a boltba kaját venni. Hazaérek a hátizsákkal és a szatyorral, nyitom az ajtót, illetve csak nyitnám... A kulcs nem fordul semerre. Próbálkozom, finoman, érzéssel, aztán erőből. Esélytelen. Első gondolatom Olgi. Már hívom is. Ő nagyon vagány és rámenős módon kezel minden ilyen helyzetet. 10 percen belül kerített egy non-stop záras céget. Azt mondta négyet hívott, egy azt mondta, hogy délután négykor kijönne. Viccel, kérdezte Olgi. "A barátnőm ott áll az ajtó előtt, nem tud bemenni." Aztán csak lett egy, aki fél és egy óra alatt ígérte, hogy kiszáll.

Fasza. Lecaplattam hát az automatához, hogy addig pénzt vegyek ki, gondolom 20-30 között lesz ez a projekt. Mindegy, Krisz, a kutyasétáltató amúgy is mondta, hogy nem ártana ajtót cserélni. Hozzá nemrég törtek be, és azóta 5 ponton záródó ajtója van, amit száz rugóért csináltatott. A héten szarakodott már a kilincsem, így gondoltam is, hogy lassan felhívom az általa megadott embert. A sors előbb akarta, hogy foglalkozzak ezzel a témával.

Háromnegyed órát ültem a folyosón, mire megérkezett az ember. Érdekes módon erőből, némi mozgatással kinyitotta az ajtót. Aztán megnézte a zárat. Tulajdonképpen nem is zárbetét ment tönkre, bár az is akadozott, hanem az egész zár maga. Hiányoztak belőle csavarok. Azt mondta, meg lehet csinálni, döntsem el, mi legyen. Nem értek hozzá, de ránézésre is csak a szentlélek tartotta, így mondtam, hogy cserélje ki. Meg tudja oldani?, kérdeztem. Persze, különben nem engem küldtek volna, hangzott a válasz. Új zárbetétet is kaptam, és ami meglepett, hogy 5 kulcsot is hozzá. Már épp gondolkodtam, hogy kulcsot is másoltathatok a Westendben, ahová reggeli után készültem. Így nem kellett. Még a hevederzáramat javíttattam meg vele, mert akadozott. Aztán kikérdeztem, hogy érdemes-e kicserélni az ajtómat olyan 5 ponton záródóra. Azt mondta, felesleges, egy perc alatt kinyitja, mert lehet akár 8 ponton záródó is, egy zár vezérli. Az én rácsom (hiába, hogy a rajta lévő zár nem a legjobb, szintén könnyen nyitható), a hevederzáram és a mostani zárbetét sokkal több meló a betörőknek, mint egy ilyen modern csoda műanyagajtó. És ha meghallják, hogy kutya van, feladják. Kérdeztem, hogy számít-e valamit, ha kiteszem a kutya feliratot az ajtóra. Igen. Régen volt kint, de leszedtem tavaly a festésnél. Ha mindenképp akarok valamit tenni a biztonságnövelés érdekében, akkor még egy hevederzár kell.

Ahogy mesterünk dolgozott, én figyeltem. Negyvenes pasi, szép alak, gyönyörű kéz és köröm, hiába volt éppen piszkos a munkától. Kék szem (ez annyira nem oké, de ez van), szép arc és mosoly. A viselkedéséből egyből levágtam, hogy nem ez a végzettsége, képzettebbnek tűnt. Aztán elmondta, hogy 17 év után, most válik, és hogy vendéglátó főiskolája van, csak szereti ezt a munkát csinálni. Amikor már kicsengettem a lóvét, elmondta, hogy érdekli a pszichológia, mondtam, hogy engem is és hirtelen máris az ezotéria világában találtuk magunkat. Elmesélte, hogy a feleségével két mondatot nem tudott beszélni, és hogy neki minden nap kell a szex, az pedig nem volt meg a házasságában. Ah... basszus, itt szenvedek mindenféle keresőn, próbálkozom, erre elém vet a sors valakit, aki vonzó, tud szerelni, ami lenyűgöz és még az ezotéria is érdekli, no meg szexuális étvágya hasonló az enyémhez. Örömöm korainak bizonyult, mert van barátnő a képben. De kár...

Amikor elköszönt, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, meg van akkor az ő telefonszáma nekem. Meg. A jövő hónapban szerintem új hevederzárat kérek...