Körülbelül egy éve költözött az emeletünkre, pár ajtóval odébb. Nem tudtam eldönteni, milyen országból jött, de éreztem, hogy valamilyen egzotikus helyről. Alapból bizalmatlan vagyok, pláne, ha éppen olyan élethelyzetben vagyok, hogy éppen nem vagyok nyitott senkire, nemhogy még külföldiekre. Pedig nagyon kedves és illemtudó volt az első pillanattól fogva: amikor találkoztunk, bemutatkozott és elmondta, itt fog lakni. Amikor összefutottunk néha a liftben vagy a folyosón, mindig megkérdezte, hogy vagyok, mit csinálok stb. Télen még egy este bulizni is hívott. Nem mentem.
Ahogy telt múlt az idő, kezdtem megkedvelni. Üde színfolt volt a ház, illetve az emelet életében. Tegnap egy hatalmas pizzás dobozzal állt a lift előtt, én meg a kutyával.
-Smells nice, mondtam.
Aztán beszédbe elegyedtünk. Azt mondta, a hétvégén elköltözik, mert a főbérlő eladja a lakást. What a pity, mondtam és tényleg így is gondoltam. Pont most, amikor kezdtem megkedvelni ezt a velem egy magas, nem túl sármos, de annál kedvesebb mexikói srácot... De csak pár utcával arrébb költözik, találkozhatunk, mondta. És már ment is a telefonszám és email csere, pedig soha nem szoktam ilyet. Meglátjuk, mi lesz. Barátilag is szívesen találkoznék vele, nem feltétlen kell, hogy vonzalom miatt. Azt mondta, a hétvégén biztosan látni fogom, mert mászkálni fog a költözés miatt. Kíváncsi vagyok, magától fog-e jelentkezni valamilyen ötlettel valaha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése