Január óta óta ötször találkoztunk, amióta újra beszélünk.
Basszus, bekapcsolt nála az erkölcsi fék, nem akar megdönteni... Most meg az a baj, hogy túl jó vagyok...
Én meg....?
Én meg kezdek érezni.... Hogy a franc esne bele.... Miért nem tud egy normális és egyszerű helyzetet adni a sors? Értem, hogy éveket tengődtem egy fos kapcsolatban, amiért a sors nem kínálja tálcán a boldogságot, de azt hiszem, lassan már megérdemelném....
Ki kellett ütnöm magam.... Nem bírom...... Lebegek...kurvára.... mozgáskoordinációm már nincs, üvölt a zene, de legalább ennyi jó van, amit most érezhetek... Istenem.... Miért nem szeret senki....?
Az jutott az eszembe, hogy nappal bemegyek a melóhelyre, elvégzem a munkát, mint egy robot, aztán hazajövök és beszívok. Szuper kontraszt. Megint visszaállt a hajnali egykor való lefekvés és a hajnali 6 órás fürdés... Úgy látszik, más nem jut....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése