2010. augusztus 19., csütörtök

Aztán...

Nem semmi hét van mögöttem. A nagyi haláláról nem akarok írni, bár azt hittem, hogy meg tudom ezt is osztani, de nem. Ezt csak azokkal, akik igazán közel állnak.
Annyit mondhatok, hogy nagyon sok dologgal szembesültem aznap, hihetetlen dolgokra jöttem rá és az élet egy csomó dologra rávilágított.

Aztán a Bika pasitól kaptam az ívet... Nem értem, egyszerűen nem értem...
Aztán Leó felhívott, ami kissé felzaklatott.
Aztán találkoztam egy másik Bika pasival, akitől ugyanazt hallottam vissza, mint a másik Bikától. Vagyis azt, hogy nagyon értékes ember vagyok, szuper az értékrendem, kevés az olyan nő, mint én, szép a hajam, a sminkem, a szemüvegem, csodás vagyok, de ennyi, mert megijednek. Mivel kiderült, hogy van nője, mondtam, hogy ez nekem így nem kóser, és ha már így alakult, akkor viszont gondoltam, hogy csak megkérdezem, ugyan mitől félnek a pasik. A csalódástól. Hm....
Aztán a kolléganőm, akit oldottam a múlt héten arról számolt be, hogy mennyire jobban érzi magát és szeretne újra jönni oldásra! Annyira örültem!!!!
Aztán másik kolléganőmnek pedig stresszoldó gyakorlatokat adtam egy fontos randi előtt, mert egész nap parázott. Este még sms-ügyeletet és lelki segélyszolgálatot tartottam. De jó érzés volt, hogy tudtam segíteni. Végre beindult!!!! :)
Aztán hívott az a cég, ahol Tájm dolgozott és ahol tavaly bejutottam a negyedik, azaz az uccsó körbe, csak a végén lemondták, mert a válság miatt nem nyitották meg a pozíciót. Most nagyon akarnak velem találkozni, megnyitották. Mmmm.....! :) Mindenképpen meghallgatom őket, mit akarnak.
Aztán megtanultam RCA kábelt használni, lásd lent.
Aztán vettem egy isteni csillogó piros fürdőruhát, két részeset. Végre merek ilyet hordani úszódressz helyett. Ezt fölvettem, belenéztem a tükörbe és annyira én voltam, hogy nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e. Kéne benne Bikát vadítani, ugranak a pirosra... :-D
Aztán beszéltem a Kos 40-es pasival, lásd szintén lent. Imádom a hangját.... Kb. a bugyim tele lesz tőle.
Aztán 3 nyár után végre a hosszú hétvégén lejutok a Balatonra nyaralni picit. Már alig várom!
Aztán hiányzott már az írás, és most nagyon jól esik írni.
Aztán nem lépek be a keresőbe, nem akarok függni tőle.
Aztán jól érzem magam, futok.

Aztán.... aztán.... aztán.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése