Nem, nem, nem és nem!
Nem érzek megkönnyebbülést, sem bosszút, sem kárörömöt, sem büszkeséget azért, amiért ma nem engedtem föl Leót. Egy hete nyomul, hogy ma este több időt tud rám szánni, és hogy ha mindkettőnknek jó, akkor miért ne? Miért ne? Azért, mert:
-3 hónapig utána felém se néz,
-viagraként működöm (elhiszem neki, hogy 1-2 havonta van az asszonnyal otthon, és gondolom, ha én kimaradok, akkor újra, még ennél jobban is ellaposodik otthon minden),
-ő utána halál boldog: megvan a ház, autó, kutya, 2 gyerek, feleség, család, sport, hobbi, MINDEN. És nekem mi marad? A szomorúság, miután kilép az ajtón.
-bár érzelmileg kevésbé kötődöm hozzá, igenis félek, hogy utána megint nehezen szakadok el tőle, és újra a mocsárban találom magam,
-nem vagyok egy játékszer, akit elővehet akkor, amikor NEKI kedve támad.
Talán mást nem hagytam ki.
És még akkor is vívódtam, amikor azt mondta, ha nem jöhet ma este hozzám, akkor a haverjával megy el pancsolni. Már megszoktam ezt az oroszlános, "királyi" nekem-minden-jár c. nótát. Meg sem lepődtem, ki sem akadtam. Hát igen... ha én nem, akkor elég gyorsan és könnyen programot vált. Ebből is látszik, mennyire vagyok fontos neki, mégsem ez zavar...
Este hívott. Hogy ugrott a pancsolás, és így megy haza. Se nő, se fürdő. Ideges volt. Két szék közül a pad alá esett, és még ez sem töltött el boldogsággal. Inkább együttéreztem, mert tudom, milyen szar az, amikor az ember régóta vágyakozik a másikra, és aztán nem kaphatja meg... ha valaki, akkor én tudom...
Azt mondta, félhetek majd a bosszútól. ??? Ezt nem is értettem, és rögtön megkérdeztem, hogy a szeretetét komolyan bosszúval szeretné-e kifejezni? Na ez betalált, mert egyből elszégyellte magát. Még jó... Amúgy ez már nem szerelem, esetleg szeretet, de leginkább ragaszkodás a részéről. Szerintem.
Hihetetlen, hogy nincs senki. Senki, aki megmozgatná a fantáziám. Vannak érdeklődők, de még mindig senki nincs rám olyan hatással mint Leó, vagy Ervin. Egyik reménytelenebb mint a másik, sajnos.
Most ez épp a favorit nálam a Simply Redtől, és valahogy ezt érzem belül. Különösen a vastagon szedett sort (Tudom, hogy kell lennie valakinek, valaminek, aki az enyém / Túl sokáig éltem már egyedül a másik szerelme nélkül):
Gotta find me an angel
To fly away with me
Gotta find me an angel
Who will set me free
My heart is without a home
I don't want to be alone
Gotta find me an angel
In my life
Too long have I loved
So unattached within
So much that I've known
That I need somebody so
Still I'll just go on
Hoping that I'll find me someone
Gotta find me an angel in my life
I know there must be someone, someone for me
I've lived too long without the love of someone
And there's no misery, like the misery I feel in me
Gotta find me an angel in my life
She'll be there, now don't you worry
Keep looking now just keep looking
A lényeg: nem volt jó és egyszerű érzés nemet mondani...
