Alig vártam, hogy hazaérjek és kiírhassam magamból ezt a csodás élményt! Bár kellemesen hűvös az idő és még energiám is lenne futni, az írást választom ezúttal, hadd olvassa, lássa, hallgassa mindenki mihamarabb.
Szóóóóóval. Életemben nem sok, mondhatni kevés koncerten voltam. Az első Tom Jones koncertje volt, amin sikerült is elájulnom. Aztán 2007-ben kétszer is elmentem George Michael koncertjére, mert úgy voltam vele, hogy Ő miatta összeszedem magam. Már akkor is le voltam nyűgözve attól, hogy GM reprodukálta a cédé anyagát a színpadon, hogy minden egyes hang a helyén volt, élvezhető volt az összes dala, hogy áthatotta a profizmus a zenéjét a színpadon is. Akkor azt hittem, erre csak ő képes.
Nos nem. Mick Hucknall egyszerűen fantasztikus volt!!! Kiállt a színpadra pontban 20 órakor a maga szerény stílusában, és belevágott az It's Only Love c. dalba. És aztán jött a többi. A kivetítőkön jól lehetett látni - sajnos a színpadtól elég messze voltam. De így is jó volt.
Lenyűgözött, és borzongtam attól az érzéstől, ahogyan torkaszakadtából énekelt. Amikor koncertfelvételeket nézek, mindig félelemmel tölt el az érzés, hogy egy énekes nem tudja ugyanúgy kiadni a hangját és eltalálni azokat a hangokat, hangleejtést, amelyeket a felvételeken is hallani. Attól félek, hogy csalódás lesz az egész, és többnyire így is van. George Michaelnél nem volt így. És már elmondhatom, hogy a Simply Rednél sem.
Simply Red nagyon érdekel, ezért is mentem ki a koncertre. És kíváncsian vártam, mit fog nyújtani a 49 éves Mick Hucknall. Nos... PROFI, nem is kell tovább menni. De nemcsak ő, a zenészek is. Kezdve a néger dobostól, a néger trombitáson keresztül a japán basszusgitárosig. Ezek még tudnak zenélni! És minden úgy szólt, ahogy szólnia kellett. Mick Hucknall minden hangot eltalált, minden ott volt és úgy volt ott, ahogyan annak lennie kellett.
Különösen tetszett az, ahogyan a mozdulataival játszott. Amikor oroszlánbömbölés jött ki a torkán, a kezével úgy tett, mintha megkarmolna valakit, amikor pedig arról énekelt, hogy a nőnek, milyen jó illata van, az ujjaival az orra előtt kavarta a levegőt. És ez is egy olyan hang, amit ha az ember meghall, tudja, hogy kié.
Sokáig azon gondolkodtam, hogyan lehet a "Fairground"-ot színpadon előadni, mert abban azért van pár elektronikus hang is. De nagyon ügyesen megoldották, szuper volt. A koncert a Fake c. számnál érte el a csúcspontot, szerintem. Én is itt szabadultam föl, emeltem a kezem a magasba és ugráltam.
Kétszer jöttek vissza, és ahogyan sejtettem, a Star-ral és az If You Don't Know Me By Now c. dallal. Aztán másodjára a Something Got Me Starteddel és a Money's Too Tight To Mention-nel.
Lenyűgöző volt, komolyan. Annyira könnyed volt, profi, hogy döbbenet. És imádom a hangszerelésüket, hogy annyi hangszert használnak.
Egyetlen egy dolog zavart: a közönség. Azért más az úgy, ha olyanokkal van az ember koncerten, akik mind szeretik az előadót. Itt nagyon sokan voltak olyanok, akik csak kijöttek a buli kedvéért, amolyan "cirkusz és kenyér" jeligével. De nem baj, én így is jól éreztem magam.
Új szám is van, ami nagyon tetszik tőlük: Oh! What A Girl! Király. Nem tudok rá mit mondani... :)
Még nem tudok jól linket csatolni. :( Mindenki menjen föl a YOUTUBE-ra, és keressen rá a: Simply Red Budapest. És tessék nézegetni, érdemes!
