A kötelező szombati esküvő után a vasárnap szabad volt. A reggeli sétát követően nem volt kedvem kitakarítani, mi több, a bevásárlást is ímmel-ámmal végeztem. A gép elé ültem, és elkezdtem zenét hallgatni. Megpróbáltam ráhangolódni a közelgő Simply Red koncertre. Magam is elképedtem magamon, ahogy az egyik pillanatban még szinte táncra perdültem a Fake c. szám hallatán, aztán mintegy fél óra múltán már kissé melankólikusan ültem a dal hallatán.
Kint sütött a nap, fújt a szél, kellemes idő volt: a CBA-ban is bemondta a rádió, hogy aznapra kitűnő kirándulóidő várható. Bűnnek tartottam volna, ha a négy fal között töltjük a kutyával az időt. Így felkerekedtünk, vettem egy fél literes ásványvizet a házunk aljában nyílt kisboltban, és nekivágtunk az útnak. Sétáltunk a Margit-szigeten, de valahogy ez már nem annyira vonzó egyikünk számára sem. Sok az ember, nincsenek jó szagok (mármint a kutyának valók), nagy a nyüzsgés. Ilyenkor elmegyünk az Árpád-hídig, ott visszatérünk a pesti rakpartra és a Duna mellett jövünk vissza. Na ez a terep sokkal jobb. Van homok, kavics, Duna-part, szag, vadkacsa. Egy pillanatra le is ültem egy olyan tuskóra, amihez a hajókat szokták kikötni, és csak élveztem a látványt és a szelet. Mindezt egy hatalmas nyárfa árnyékában. Nagyon kellemes volt. Magamba szívtam a Duna szagát, néztem, ahogy a fodros habok kicsaptak a rakpart kövére, ahogy egy vadkacsa nyújtózkodott, ahogy egy hajó dudált... kezem közben a mellém fekvő kutya fejét simogatta. Ránéztem. Ő rám. És csak azt éreztem, hogy nagyon szeretem. És örültem, hogy szereztem neki egy jó napot. Jó volt így. Élveztem, szerintem ő is. Jó két órát sétáltunk, nem csoda, ha utána mindketten horkoltunk.
Aztán este elhatároztam, hogy nem várok tovább a fényképezőgép vásárlással. Isten tudja, mióta szeretnék már egyet. Utálom, hogy mindig ki vagyok szolgáltatva másnak. Hogy nem csinálhatok egy képet sem a Kutyáról, magamról, a lakásról vagy bárkiről, bármiről. És ekkor eszembe jutott a mérleg. Belegondoltam, hogy uram atyám, egy évvel ezelőtt hol tartottam, és most hol tartok. És ezt nem csupán anyagi javakban gondolom, bár tény, hogy e téren is szummáztam a helyzetem. Rengeteg dolgot megvalósítottam: vettem egy csomó dologot, felújítottam a lakást, lefogytam, átalakultam, képzem magam, megtanultam egyedül élni, gondoskodni a kutyáról. Szóval rengeteg eredmény született. Kétségtelen, vannak baklövések. De ezeken keresztül tanulok. És nem bánom. Ha belegondolok, pár évvel ezelőtt mennyire sivár életem volt a mostanihoz képest, elborzadok. Nem lettem volna képes úgy tovább élni.
Jó így, ahogy van.
