Napok óta döglődik a mosogató. Évek óta használok olyan kis szűrőt, hogy ne folyjon le a sok trutyi, ami mosogatás közben jön le az edényekről. Mégis egyre lassabban csordogál le a víz. Ma már ott tartott, hogy állt benne a mosogatólé. "Csodás", gondoltam. Mint mindig, most is fogtam a wc-pumpát és jól megpumpáltam. Ez általában segíteni szokott, de most meg se moccant a víz . Állt benne még mindig. Megállapítottam, hogy ez így nem maradhat, és legnagyobb meglepetésemre felhívtam a vízszerelőt. (Nálam ez mindig húzódni szokott, mert valahogy nehezemre esik intézkedni.) Pénteken tudna jönni a görénnyel, amikor is kerti partin vagyok... Hm... akkor majd pénteken napközben felhív, hátha tud jönni azalatt a rövid idő alatt, míg hazaugrom. Hát jó.
Közben a víz lassan lecsorgott. Hogy ez így menne egészen a jövő hét elejéig? Mert azért azt valljuk meg, hogy kevés az esély arra, hogy két rohanás között nálam görényezni fognak pénteken... Hát majd csak túlélem valahogy, gondoltam, és evés után ledőltem este nyolckor, mert kivételesen fájt a fejem. Az eső épp akkor kezdett szakadni, a lakást átjárta a hűvös szellő és esőszag. Nem is kellett sok, hogy elaludjak.
Az óra csöngött este fél tízkor, de nem bírtam fölkelni. Ráhúztam még egy órát, de szerintem, ha nincs bennem az a tudat, hogy a kutyát le kell vinni még egyszer sétálni, akkor reggelig alszom. (Apropó, hihetetlen, mennyire belém égett ez a kötelezettség.)
Második esti sétánk után, melyet kb. úgy tettem meg, mint egy denevér, mosogatásra vállalkoztam eldugult mosogatómban.
A helyzet csak rosszabbodott. Újra kézbe vettem a wc-pumpát, és nyomtam. Semmi. Ekkor eszembe jutott, hogy a múltkor a vízszerelő a kádat is megpumpálta, mert hogy ezek összeköttetésben vannak. Én is így tettem: folyattam a vizet a kádnál, és pumpáltam szorgosan. Visszamentem a mosogatóhoz és mit látok? Mint az örvény úgy folyik le a víz a mosogatóban! Nahát! Sikerült! Már vízszerelő is vagyok! :)
