Cukor

Apám a 10 évvel ezelőtti szívműtétje óta eléggé hipochonder (és örök pesszimista), és mindent megtesz azért, hogy egészséges maradjon. Ez csodálatra méltó. Sokat gyalogol, keveset és kímélő kajákat eszik. Mégis, képes egy egy dologba olykor belekapaszkodni, és rettegni, hogy éppen milyen új betegség támadja meg őt. A lista kezdődik természetesen a ráknál és valahol a cukorbetegségnél végződik.
Már legalább egy éve (de inkább több) szívja a vérünket a cukorbetegséggel. Szörnyű úgy megenni egy vasárnapi ebédet, hogy nézi, miből mennyit eszem, és állandóan hozzáteszi, hogy "kislányom, vigyázni kell a cukorral". Az ember már nem mer egy szelet zserbót megenni kaja után.

Pár hete voltam egészségügyi vizsgálaton, ahol mértek cukorszintet is. Örömmel meséltem ma apámnak, hogy az érték 3,7 volt. Erre a következőt mondta, amin persze bátyámmal szétröhögtük magunkat:

"3,7? Az jó. Alulról rossz."

:-D