Múlt héten átültettek. Bővül az SSC, kellenek új helyek az új kollégáknak. Duzzad a létszám, kevés a hely. Már nem a Dunára nézek, hanem a szomszéd szárnyra, illetve a belső udvarra. Ha kitekerem a nyakam, akkor látom a Dunát és az ELTE épületét. De legalább ablaknál vagyok (némi előny a szemüvegeseknek), és látok zöldet. Így is jó.
Ahogy éppen vártam, hogy a Lotus replikáljon, azon merengtem, hogy egyre kevésbé tudok azonosulni azzal, ami odabent van. Semmilyen téren sem. Szakmailag sem izgat a dolog annyira, és a benti csili-vili lányokkal sem tudom és nem is akarom felvenni a versenyt az öltözködésben. Ma voltam egy tréningen, és halálra untam magam. Pár évvel ezelőtt biztos, hogy még nagy elánnal hallgatom végig, de már tudom nagyon jól, hogy miről szólnak ezek egy multinál, továbbá már túl vagyok az ilyen jellegű képzéseken is, már tudom, mi az, hogy Kaizen (rengeteget készítettem anno), már nem köt le. Sokkal lazábban fogom már föl a munkát.
Ahogy ott ültem és bámultam a beborult ég által leárnyékolt belső udvarra, azon merengtem, hogy nem vagyok oda való. Jó, persze, valamiből élni kell, és arra jó. De kezdnem kell magammal valamit. Kolléganőm éppen magyarázta, hogy a "Voice Of Customer projektbe" mi is be leszünk vonva, és ciki vagy sem, de esküszöm a feje helyén egy radix lebegett szemem előtt és éppen azon gondolkoztam, hogy a 40 éves pasi Marsa hol áll és mit jelenthet. Na ez már gáz. Hiába na, ez érdekel. Szívem szerint ezzel foglalkoznék éjt nappallá téve. Aztán behalt a Lotus és nem tudtam semmit sem csinálni, és arra gondoltam, legszívesebben kiírnám azon nyomban az összes gondolatomat és érzésemet, mert MUSZÁJ írnom. De még pendrive-ra sem merek, mert ez a köcsög Microsoft mindent vissza tud fejteni. Így memorizáltam az érzéseket és gondolatokat, hogy majd este összefoglalom.
Mi a megoldás? Nos a minap állapítottam meg, hogy a sors megint leképezi Tájm életútját az én sorsomban. Neki is Vízöntő csaj a barátnője, akivel elindultak az ezotéria útján, és mit ad isten, épp egy Vízöntő csajszival szervezem gyakorló óráinkat és közös tanulásunkat. Együtt jártunk kineziológiára és TGY-re is. Érzem, hogy most kell ebbe energiát tenni, hogy elindulhassunk az úton. A többi meg majd remélhetőleg adja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése