Ma végre egy régi vágyam teljesült. Izgalommal ébredtem, és ügyeltem arra, hogy ne késsek el. Összekészülődtem, levittem a kutyát sétálni, majd megreggeliztem. Utána összeszedtem a holmimat és útnak indultam.
A patinás ház kapujában megnyomtam a csöngőt. Semmi válasz. Várok egy picit, majd megint csöngetek. Semmi. "A fenébe, de nehezen akar ez összejönni nekem" - dörmögtem magamban, és megnéztem a szomszédos kirakatot, ahol formatervezett dolgok kaphatók. Kivételesen ötletes és szép tárgyak, ritka az ilyen, ám bizonyára méreg drágák. A szél hidegen fújt, nem akaródzott sokáig álldogálni az utcán. "Ha harmadjára sem sikerül bejutni, akkor ennek így kellett lennie, és akkor hazafelé bevásárolok" - vontam le a következtetést. De harmadjára kinyílt az ajtó.
Magas, nagyon jó alakú, de már a korban benne lévő (mint utóbb kiderült, 50 éves), fekete hajú nő nyitott ajtót. Nagyon kedves és szimpatikus volt. A terem csupa üveg, a falon mindenütt fotók fellépésekről, képek az arab világból, hastáncosnőt ábrázoló rajz, stb. Az ablakban padlizsán színű organza függöny. Az egész persze keleties hangulatú. Ó, végre! Végre itt vagyok! Tízen voltunk, a legkülönbözőbb testalkattal és életkorral. Ahogy elkezdtünk táncolni, végre úgy éreztem, hogy visszatalálok magamhoz. És bevillant a második utazásom, miszerint egyik előző életemben Perzsiában éltem. Vonz a kultúra, a csili-vili, színes ruhák, topánkák, a keleties színvilág, és a tánc is.
Viszont ezt táncolni nem egyszerű. Meg is fájdult a derekam egy pillanat alatt, mert állítólag nem rogyasztottam be a térdem. Úgy érzetem magam, mint egy elefánt a porcelánboltban, de hát majd alakul. A tánctanár teljesen hiteles nő. Nemcsak a táncra, a mozgásra tanít, hanem valahogy Nőnek, Hölgynek lenni kívül, belül. És ez jó érzés. Épp a minap gondolkodtam el az egyik asztrológia óra után, ahol hasonló téma merült föl, hogy a keleti világban évezredek óta megtanítják a nőket nőnek lenni, megtanítják őket használni a hüvelyizmot, megtanítják őket a káma szútrára, az örömszerzés csínjára, megtanítják őket csábítani (hastánc), hiszen, ha egy kapcsolatban a szex nem működik, akkor előbb utóbb semmi sem fog. Ezért is volt hát ez ennyire fontos abban a kultúrkörben. Nekünk ezt, a nyugati világban nem tanítják meg. És ez nagyon sajnálatos. A szexuális felszabadulás jobb esetben már az anyáink idejében ugyan megtörtént, de hát ők sem tudtak kitől tanulni... Így hát a nőiség és a nőiességet számomra nem a nyugati világ tanítja meg. Nem elég az, hogyan kell ügyesen sminkelni és jól főzni, és mi a legújabb divat. Persze ez is fontos, de nem elég. Mélyebben akarok Nő lenni. Szívem szerint elmennék akár a perzsákhoz, vagy Indiába kitanulni minden fortélyt. De az első lépést azt hiszem már megtettem. Érzem, hogy sokat fog a hastánc adni testileg, lelkileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése