Múlt csütörtökön volt egy nagyon durva, de egyben frappáns beszólásom a munkahelyemen. Ahhoz, hogy a poén érthető legyen, némi előtörténetre van szükség.
A faszi, akit odatettek a nyakunkra vezetőnek, régebben kereskedelmi vezető volt. Egy ötvenes, magas, megtört pasit kell elképzelni (egy igazi pp-t, vagyis puha pöcsöt, ahogy Csernus mondja), aki magas (van vagy 185 centi), de a lábán a nadrág mindig rövid, amivel szánalmas és nevetséges látványt nyújt. Feje kb. mint Jeszenszky Gézának. Emellett tipikusan az az ember, aki az emlékeiből él: folyton fennhangon mondogatja, hogy ő az SAP-val dolgozott és így meg úgy, de eközben egy épkézláb mondatot nem tud leírni számítógéppel: vesszők előtt 3 szóköz, felkiáltó jel előtt szintén - egyszerűen szörnyű. Nem akartam mondani neki, hogy akkor csevegjünk el az Idoc-ok elbukása esetén a törlési lehetőségekről az SAP-ban.... Na mindegy.
Amikor a céghez került, el tudtam fogadni, hogy vezető. Együttműködtem vele akkor is, amikor már láttuk, hogy egy lúzer, és nulla vezetői vénája van.
Aztán egyszer csak kirúgták. Sajnáltam, mert akármennyire is lúzer, átéreztem, hogy a nyugdíj előtt pár évvel nagyon ciki, hogy nincs munkája valakinek.
Meglepetésünkre pár hét múlva visszavették. Na ezt nem kellett volna. Innentől kezdve eladta a lelkét az ördögnek. Értem én, hogy kiszolgáltatott helyzetben van, de akkor is, attól még lehet valakinek GERINCE. A lényeg, hogy onnantól kezdve keveri a szart, mindenkit beköp, spicliskedik, jelent odaföntre. Innentől kezdve megszűnt előttem mint ember.
Gyakran próbálkozott ezzel-azzal, de mindig elhajtottam, visszadobtam a labdát. Halál idegesítő jelenség amúgy: folyton motyog, ha valami rossz poént süt el, akkor erőltetve nevet, amúgy meg mindig ott téblábol, csakhogy beszédbe elegyedjen az emberrel, miközben persze megy a munka ezerrel. Szóval idegtépő, na!
Párszor elég határozottan leállítottam, Kos kollégám már szólt is pár hete, hogy csípős a nyelvem. Igaz. Ezért visszább vettem a fullánkomat, és együttműködőbbé váltam. De attól még emberileg meg van róla a véleményem.
Az élet fricskája (?), hogy őt tették meg csoportvezetőnek. Nem baj, együtt tudok vele dolgozni, de vezetőként nem tudok rá felnézni. Pláne, hogy nyíltan fúr embereket.
Miután azt hiszem, elég jól leírtam a pasast, jöhet az igazi történet. Csütörtök reggel munkába menet bevásároltam a Tesco-ban, és cipeltem be a hátizsákom, meg egy szatyrot. Amint belépek az irodába, a következőt kérdezte:
-Mit hoztál? Téglát?
-Ó, nem. Az már van itt! - feleltem. :-D
Egy pillanat volt csak az egész, átfutott az agyamon, és mire feleszméltem, már ki is mondtam. Pedig nem akartam beszólni.
Amikor kiment az irodából, vízöntő, ifjú titán kollégám azt mondta, hogy "basszus, Gizus, alig bírtam visszatartani a röhögést!", és ekkor mindkettőnkből kiszakadt a nevetés.
Nem voltam magamra büszke. Illetve voltam is (azért valljuk meg, nagyszerű poén volt :) ), meg nem is. Amúgy többekkel beszéltem, és úgy gondoljuk, hogy az ilyen emberek nem is veszik magukra. Ha meg mégis értette, ezt tuti nem fogja a fejeseknek jelenteni, mert magát égetné...
Elmondtam Anyunak. Sikított a nevetéstől. Mondta, hogy majd elmeséli Apunak. Azt feleltem, hogy tuti nem fog egyetérteni és megint valami hegyi beszédet tart nekem. Erre ma hívtam őket megint, és Apám azt mondta, jó poén volt és büszke, hogy így vágott az eszem, és volt merszem ehhez.
Na, ez ritka pillanat. A 31 év alatt nem is tudom hányszor fordult elő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése