Hívott, hogy nem futunk-e össze ma beszélgetni. Sajna nem, elvileg mással volt találkozóm. Pedig nagy kedvem lett volna hozzá. Aztán persze a megbeszélt mítingből nem lett semmi, és nagyon bántam és bántott, hogy nem mondtam neki igent.
Már épp azon tűnődtem, hogy ma is ugyanaz, vagyis hot-dog lesz a vacsorám, mint tegnap, de épp elvetetettem az ötletet: még ehhez sem volt lelki erőm, hogy megcsináljam. Ilyenkor inkább koplalok.
Csörög a telefon. Helyzetjelentés a térről és vásárról, ahová másnap készültünk - egy köpésre volt tőlem. "Nem jössz fel?" De, hangzott a válasz. Mondtam, hogy kajám az nincs. Ó, őt várja otthon a vacsora és amúgy sem kajálni jön.
Nyitom az ajtót, és nem is az én Bika barátnőm lenne, ha nem lenne a kezében két gyros...! Mint egy angyal, úgy állt ott zacskóval a kezében. Hogy én hogy örültem neki! (Mármint nem a gyrosnak, hanem Neki.) Át is öleltem és a nyakába ugrottam. Tényleg boldog voltam, hogy feljött.
Kólám és Bacardim az van itthon, így mennyei, szingli vacsit prezentáltunk: gyros, Bacardi kóla, aztán epres Milka szívecskék. Mmmmm! No és persze kiadós traccsparti á la Angyal... Ez esett a legjobban.
Szívből köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése