Vajon melyik a rosszabb? Melyik a megalázóbb, a fájdalmasabb?
-Otthon ülni a kölykökkel és minden nyűggel nyakba szakadtan tűrni, hogy már nem szeretik a nőt, nincs tartalmas és mély beszélgetés, alig van testi kapcsolat és ami van, az sem az igazi, keccsölni egész nap, és nézni, hogy a férj szórakozik,
vagy
-Otthon ülni egyedül és minden nyűggel nyakba szakadtan tűrni, hogy bár szeretik a Nőt, van tartalmas és mély beszélgetés, van testi kapcsolat - ugyan ritkán a lelkiismeret-furdalás miatt -, és az olyan, amire mindig is vágyott a Férfi és a Nő, de látni, hogy a férfi azt tesz, amit akar, és hogy a szemében sosem lesz a Nő az első.
Na melyik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése