"Ha az ember a Tudományos Akadémián asztrológiából mondja a székfoglalóját, rávágják, hogy ez hülyeség", hangzott el a teremben a mondat. Hm, micsoda fricska, hogy a budai lakás ablakából éppen rálátni az MTA-ra... No meg a Bazilikára és a hipermodern új irodaépületre, aminek valami lúzer a Tópark nevet bírta adni. Végül is egy folyó partján áll, így teljesen "logikus" a Tópark név... Lassan visszatértem a túlpartra kalandozott gondolataimból az előadóterembe. Mint egy kisgyerek a tévére, én is úgy tapadtam KJ-re figyelmemmel. Hihetetlen, mennyire szárnyalok ilyenkor. Utána még egész hazaúton, és még itthon is. Elő kell vennem a tankönyvet, és át kell olvasnom azt, amiről beszélt.
Megtanultuk kiszámítani az Ascendenst egy példa alapján. A mai nap 19 óra 53 percét vettük alapul - mintha abban a percben született volna valaki Budapesten. A Nap a Vízöntőben, Ascendens a Szűzben stb. Az óra vége előtt 15 perccel a projektor és/vagy laptop megadta magát és mint az adásszünet idején, olyan mákos lett a kép. Erre megszólal KJ, hogy "tessék, ilyen a Vízöntő: lázad, a saját feje után megy. Ő most úgy gondolta, hogy elég volt, ráadásul a számítógép is nagyon "Vízöntő-dolog", úgyhogy ez mind teljesen összevág. Na és a szinkronicitás, kérem! Hozzányúltam én a géphez? Nem!"
Dőltünk a röhögéstől. Szeretek ide járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése