Suicide Blond

Azzal ki törődik, én mit érzek...? Pálcát törni az ember feje fölött nagyon egyszerű. Pláne, ha nincs és soha nem is volt ilyen helyzetben. 

Úgy érzem, senkinek sincs szüksége rám... senki nem kíváncsi arra a sok jóra és szeretetre, amit adni tudnék és vágyok, hogy adhassak... öt éve egyedül vagyok... iszonyat nehéz... Megpróbáltam jó lenni, akkor sem ment semmi... amikor meg egyszer önfeledt és boldog merek lenni, akkor meg fájdalmat okozok másoknak és csak ártok... mintha én lennék a gonosz, a kísértés, az álnok kígyó... Minek élni így...? De most komolyan...? Nem bírom tovább... semminek sincs így értelme... megfonnyadok egyedül abban a lakásban, ahol a nagyanyám egyedül élte le az életét....

Összeszámoltam, hány embernek kell búcsúlevelet írnom. Vannak, akiknek hosszabban akarok írni, és vannak, akiknek röviden.

A hosszabb csoport:
-szülők, bátyám
-Pippi
-Paul
-Leó
-Zsolt
-Y

Rövidebb csoport:
-barátok, hiszen nagyjából úgyis ismernek, tudják, mi van...
-Ilonkáék
-Márti

Holnap elkezdem. Most nagyon fáradt vagyok és fáj mindenem. Egész nap sírtam. De nem akarok úgy elmenni, hogy ne búcsúzzak el...