El kell gondolkodnom, vajon miért kapom a sorstól ezeket a nehezítéseket. Pláne ami a fekélyes sebek gyógyítását illeti.
Tegnap este a kutya úgy járkált, mint egy falábú kalóz: merev volt a lába, alig bírt ráállni. Megnéztem hát. Ekkor vettem észre, hogy az egész combja be van dagadva. Még az a szerencse, hogy ma amúgy is visszamentünk a feneke utolsó kezelésére.
Nos, az a furunkulus, amit Guszti megnyomott hétfőn egy picit, teljesen elfertőződött és fekélyes lett. Hétfőn nem akart ezzel foglalkozni, mondván, hogy épp elég baj a feneke... Hozzátette, hogy tízből egyszer sem fertőződik el, úgyhogy Gréti most valamiért peches, rá jár a rúd...
Megint ugyanaz: érzéstelenítés, seb pucolás (nagyon tele volt), rengeteg injekció aztán lézer, na meg ezúttal gallért is kaptunk. Gyógyszert szedünk és ugyanúgy fecskendeznem kell ebbe a sebbe is (még jó, hogy a másikba már nem kell). Ha hétfőre lemegy a gyulladás, akkor is kezelni kell a sebet (fecskendőzés), ha nem megy le, akkor viszont hétfőn megműtik és elküldik szövettanra a cuccot, amit kivágnak.
Remek... Utazás előtt két másodperccel műtik a kutyámat én meg úgy hagyom itt, hogy lábadozik... Mindent át kell szerveznem, sík ideg vagyok. Persze minden mindegy, csak ő jól legyen... És inkább nem mondom meg, mennyibe kerül mindez és hogy mennyire csúnya a fekély a combján. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése