Nagyon féltem megtenni. Reszkettem és a hátam borsódzott már a gondolattól is, hogy a fecskendő végét (tű nélkül) abba a szörnyű sebbe kell dugnom, és égető, maró folyadékot kell bele nyomnom, amitől majd nyüszíteni fog. Összeszedtem minden bátorságom, s először lefertőtlenítettem a sebet, majd bedugtam a közepébe a műanyag szárat. Gusztinak igaza volt, eddig simán ment. Aztán elkezdtem belenyomni a löttyöt. Nem nyüszített, ügyesen tűrte, én pedig megkönnyebbültem ettől. Magamhoz öleltem, és megsimogattam.
- Jó kislány! Ügyes vagy! - dicsértem halkan.
A hétvégén vettem észre, hogy a fenekénél gennyes daganat van, amit állandóan nyalogat. Az ütőér megállt bennem a látványtól. Aztán úgy gondoltam, hogy ez bűzmirigy gyulladás, de nem tudtam, kell-e műteni, vagy sem.
Nem kellett. Viszont nem volt egy leányálom szegénynek, ugyanis Guszti kimosta és kinyomta a sebet illetve a mirigyet, ami ilyen gyulladt állapotban még érzéstelenítés ellenére is baromira fájhatott. Nem nyüszített, de steppelt szegényem az asztalon. Én meg inkább leültem, nehogy megint elájuljak, mint a múltkor. Kapott injekciókat, majd lézerrel össze forrasztotta a sebet a Guszti. Jó volt a diagnózisom amúgy.
Holnap viszem vissza, újra ki kell mosni a sebet és újabb injekciók kellenek. De már sokkal szebb a sebe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése