Azt hiszem, többnyire empatikus vagyok és megértő. Most hadd mondjam azt, amit érzek.
Utálom az egészet. Hányni tudnék. Gyakran azt hiszem/érzem, hogy megőrülök itt. Amikor felkelek, már üvöltve sír a kb. féléves gyerek három ajtóval odébb, az elátkozott lakásban. Az "IQ család" gyereke... Igen, egy csecsemő sír. Na de ennyit??? Állítom ezek nem foglalkoznak szerencsétlennel, simán kinézem "IQ anyukából", hogy fel sem veszi, hagyja, hogy ott szenvedjen a nyomorult. Ha napközben jövök haza, akkor is sír. Ha este, akkor is. Mindig!!! Mindegy, hogy reggel van, vagy este, hogy hétköznap vagy hétvége. Unom. Kib....ul unom! Elég ebből a fajta zajból... Épp elég a szomszédok közvetlen zaja... a fingások, a böfögések, a nevetések, a primitív csaj káromkodása, a tévé hangja....
Szabadulni akarok innen, mert be fogok golyózni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése